|
A kőházak alapjai értelemszerűen kőből készültek és készülnek.
Az alapozások hibáiról, azok okairól a vályogházakról szóló honlapon részletesen olvashat az érdeklődő.
Itt most a hibákat, okokat mutatom be, amelyek az alapok készítésére, kivitelezésére vezethetők vissza.
Ennek több oka is van. Az egyik, hogy hazánk épületállományának jelentős része – s főként a lakosság által épített lakóházak jelentős része – kőalapon áll. Példaként érdemes megemlíteni, hogy még a kőépítkezést, kőfalakat nem igazán alkalmazó alföldi megyékben is az épületek alapjai kő felhasználásával épültek meg.
A másik ok az, hogy míg az épületek hibáinak egy jelentős része az alapok károsodásából ered – az építtetők, a háztulajdonosok nem igazán tudnak útmutatáshoz jutni e fontos témakörben. Nekik is szeretnénk e fejezettel segíteni.
Az új épülő házak hazánkban ma már kivétel nélkül betonalapra épülnek. Ezért az alábbi fejezetben bizonyos esetekben a régi házakra koncentrálunk.
|
|
1.FÖLDMUNKÁK HIBÁI Bár a régi épületek esetében ritkábban kerül sor földmunka végzésre, nem szabad emellett az igen fontos előkészítő munka mellett elmennünk. Ennek pedig elsősorban biztonsági okai vannak –épületünk állékonysága, esetleg saját vagy a munkatársunk élete múlhat a rosszul végzett terepszint alatt munkán…
Földmunkát kell végeznünk akkor is, ha egy járdát építünk a ház fala mellé, vagy akkor, ha különféle közműveket vezetünk a házunkhoz, házunkba, vagy akkor is, ha új épületrészt, falazatot kívánunk felhúzni.
A földmunkák előkészítése, megtervezése során mindig elsődlegesen azt kell szem előtt tartanunk, hogy a kivitelezés biztonságosan végezhető legyen. Statisztikai tény, hogy az építőiparban bekövetkezett balesetek jóval nagyobb arányban történnek a földmunkák megvalósítása közben, mint amekkora arányt ezek a munkák költségükben és más mutatókban is képviselnek egy-egy építmény megvalósítása során. Azaz lefordítva: a földmunka nagyjából az összes munka 10-12 százalékát teszi ki, a közben történt balesetek ellenben az összes építési baleset jó 35-40 %-át.
Ennek kettős oka van: az átlagemberek úgy gondolják, hogy egy árkot, gödröt kiásni mindenki tud, nem kell ahhoz szakértelem. Ennek megfelelően vagy önmaguk állnak neki egészen veszélyes földtömegek kiemelésének, vagy olyan munkaerőt alkalmaznak (lásd: Moszkva téri ’munkás-piac’), mely bizony nem rendelkezik megfelelő szaktudással.
A másik ok: sajnos legtöbben ezen a munkafázison akarnak takarékoskodni, ami megint a megfelelő technológia és szaktudás elkerüléséhez vezet.
|
|
1.1. nem a talaj állékonyságának megfelelő technológia alkalmazása: Ha a talajunk nem eléggé homogén, nem elég tartós (pl. homok talaj, iszapos talaj, magas talajvízszint),
számítanunk kell a földmunkák során a munkagödröt határoló földfalak megcsúszására, megrogyására. Ezt a folyamatot
súlyosbíthatja a talajban mozgó vizek kimosó hatása, vagy egy hirtelen jött eső. Ilyen talajoknál tehát fel kell készülni arra,
hogy szükséges dúcolás, kitámasztás(1) készítése – ennek költségvonzata is van persze. |
|
A hiba következménye:
A fent leírt probléma rendszerint már a munkavégzés kezdetén világossá válik. A munkagödör, munkaárok oldalai nem állnak meg, omlás, leszakadás következik be.
A hiba megelőzése:
Nem csak a talaj minőségét kell előre megvizsgálni, de a munkát is úgy kell szervezni, hogy a kinyitott árok, gödör határoló falát ne érje a szükségesnél több terhelés.
Fontos, hogy a munkagödör, munkaárok csak a szükséges ideig legyen nyitva: minél hamarabb kerüljön bele az odatervezett szerkezet, és történjen meg a föld visszatöltése (erről később olvashatsz).
(1)Ha a talaj dúcolást igényel, akkor erre előre fel kell készülni: a munkahelyen már előre ott kell lennie a dúcanyagoknak, ne a probléma fellépésekor kelljen ezek után szaladgálni.
A hiba elhárítása:
A leomlott földanyagot nem szabad bent hagyni a munkaárokban. Nem csak azért, mert akadályozza a további munkát, hanem azért is, mert a később a kiemelt föld helyére kerülő szerkezet állékonyságára is befolyással van.
Magas talajvíz esetén elengedhetetlen a víz szivattyúzása. Ilyenkor megfelelő teljesítményű szivattyút kell alkalmazni, a túl gyors, túl nagy intenzitással történő vízkiemelés ugyanolyan káros, mint a munkaárok fenekén álló víz.
|
|
Gyakran előfordul, hogy a talaj az építkezés helyén változó minőségű, és ezt nem veszik figyelembe a munkavégzés előkészítése során.
Arról, hogy a különböző teherbírású talajok milyen károkat okozhatnak épületek alapjainál (1), a vályogházakról szóló könyv alapozási hibákat tárgyaló fejezetben olvashatunk.
Nyomvonal jellegű építményeknél (2) vagy éppen útburkolatoknál (3)szintén ugyanilyen fontos az eltérő anyagú, tulajdonságú talajok felismerése. Nem ritkán az épületbe vezető vízvezeték métereken át kemény talajban fut, majd egy szakaszon lágyabb, nem annyira teherbíró talajt keresztez. Ez a vezeték megtöréséhez vezethet (főleg, ha még a visszatöltés során is terheljük a csöveket), ami óhatatlanul károsodást okoz.
Leggyakrabban az idomok, csőkapcsolatok helyén jelenik meg a hiba, ami miatt aztán vagy a víz elkezd szivárogni, vagy teljes csőtörés történik.
Ritkán esik szó róla, de idetartozik az a speciális eset, amikor a munkaárok kiszedése során régi építményekbe botlik a kivitelező(4).
Ha közművezetékről van szó, kikerülik az ilyen földalatti építményeket, esetleg – ha a csővezeték lejtése miatt szükséges – áttörik, elbontják őket. Ám épületek alapozásánál nem ritkán benne hagyják a földben, gondolva, hogy a már régóta ott fekvő alapok, épületmaradványok stabilak, tartják az új szerkezeteket.
Az elmélet megállja a helyét: a régen (több évtizede, esetleg évszázada) elkészült szerkezeteknek valóban megvan az a tulajdonságuk, hogy nem csak erősek, de stabilan állnak, és megtartják a rájuk helyezett újabb szerkezetek súlyát. Csakhogy…
Éppen ezzel van a baj.
A mellékelt rajzon igyekszem bemutatni azt a jelenséget, ami egy már meglévő, a földben fekvő régi műtárgyra (például régi falazatra) történő alapozáskor fellép: az új szerkezet a fizika törvényeinek engedelmeskedve azon a helyen, ahol csak a természetes föld, talaj van alatta, megsüllyed. Ettől a süllyedéstől nem kell félni, elfogadott jelenség, számolni is kell vele. (Nagyobb épületek esetében ez akár több centi is lehet az évek folyamán. A süllyedés az idő múlásával lelassul, és pár év múlva századmilliméterekben lesz mérhető.) A már földben lévő szerkezet azonban az új építményt fenntartja, nem engedi süllyedni. Ennek következtében óhatatlanul törés lép fel, mely jól kővehető, határozott repedési vonalakban mutatkozik meg.
|
|
|
A hiba következménye:
(1)Épületek esetében a lazább talajon álló épületrész megsüllyed, a falazaton a rajzon látható repedések jelennek meg.
(2)Nyomvonalas szerkezeteknél a vezetékek deformálódhatnak, rosszabb esetben eltörhetnek.
(3)A burkolatok, járdák, úttestek a talajváltás vonalában megrepednek, megsüllyednek, ami különösen akkor okoz nagy kárt, ha a repedések, elválások mentén a víz a burkolat alá folyik és eláztatja az altalajt.
(4) Az épület falán repedések jelennek meg, mivel az alá nem támasztott szakasz mozog, süllyed (konszolidálódásig).
A jelenség hasonlatos ahhoz, amit hazai útjainkon (még a néhány éve épület autópályákon is) tapasztalhatunk. Figyeljük csak meg, hogy ha egy kisebb áthidaláson, hídon megyünk keresztül (itt nem a nagy Duna-hidakra gondolok, hanem például az autópályák, autóutak alatti kisebb vízátvezetések, mellékutak feletti átjárókra): ha folyamatosan haladunk át ezeken, a híd elején és végén egy-egy döccenést érzünk. Az ok ugyanaz, mint amit fentebb leírtam: a szilárd betonműtárgy fixen áll, ám az útpálya az előtte-mögötte csatlakozó töltésen megsüllyedt –és ez komoly szintbeli eltérést eredményez.
A hiba megelőzése
(1)-(3)Lakóépületek – főleg önerős – építése során nem nagyon van arra mód, hogy részletes talajmechanikai szakvélemény készüljön – hiszen ennek költsége nem kevés. De bizonytalan helyzetben érdemes erre pénzt fordítani, mert sokszor kiderült már, hogy ez a költség többszörösen megtérül azzal, ha nem a kivitelezés közben kell változtatni az elképzeléseken, vagy új helyen kezdeni az építkezést.
(4) Ha a meglévő szerkezet olyan jellegű és elhelyezkedésű, hogy alá tudja támasztani az egész falazatot (tehát pl. egy régi épület helyén ugyanabban a formában, alakban építünk újat, vagy a régi alapra teljesen új falat húzunk fel), akkor a régi szerkezet felhasználható.
Ám ha a régi szerkezet csak keresztezi új építményünket, elbontása elengedhetetlen.
A hiba elhárítása
Az egyik legnehezebb feladat a különböző minőségű talajok által okozott hibák elhárítása utólagosan. Akár nyomvonalas építményeknél, akár alapoknál, nagyobb szerkezeteknél, műtárgyaknál mindenképpen kérjük szakember (talajmechanikus) segítségét. Ha a probléma kivitelezés közben merül fel, inkább állítsuk le a munkát és várjuk meg a szakember véleményét – többet veszíthetünk azzal, ha átgondolatlanul, nem hozzáértő módon próbáljuk megoldani a problémát.
A (4) számmal jelölt hiba utólagos elhárítása igen nehéz, és költséges hiszen egy már meglévő szerkezetet kellene visszabontanunk. Meg lehet próbálkozni az új rész (a rajzon jelölve) alábetonozásával, ám ez is költséges megoldás.
Szerencsés esetben a folyamat egy idő után lelassul, megáll. Ha a talaj az új szerkezet alatt is konszolidálódott, akkor meg kell vizsgálnunk az alapokat, felmenő falakat, és ha állékonyságot mutatnak, akkor a vakolatokon a hibákat repedéseket ki kell javítani.
Ám mindenképpen érdemes szakember (statikus, építész) segítségét kérni, aki meg tudja nekünk mondani, a falunk, épületünk stabilizálódott-e már.
|
|
1.2. a munkagödör, munkaárok helyének rossz megválasztása
A leendő szerkezetek számára a munkagödrök (alapoknál, műtárgyaknál) helyét, illetve a munkaárkok nyomvonalát úgy kell meghatározni, hogy azok ne veszélyeztessék a már meglévő épületeket, építményeket.
Milyen hibákat lehet itt elkövetni?
A munkagödrök többnyire nagyobb műtárgyak, vagy épületek helyén kerülnek kiemelésre.
A munkagödröket csak a szükséges mértékig kell kinyitni (azaz nem 2-3 méterrel szélesebbre, mert ez anyagilag se kifizetődő) és elsődlegesen figyelni kell arra, hogy már meglévő épület alapozása közelében ne bolygassuk meg a talajt.
Ugyanez érvényes a nyomvonalas építményekre is. Ha közművezetéket kell bevezetnünk az épületbe (gáz, víz, csatorna), annak nyomvonalát úgy jelöljük ki, hogy az épület falának közelében már ne a fallal párhuzamosan fusson, hanem arra merőlegesen.
Régi, akár földfalú, akár téglaépítésű házaknál általában 3 méteres távolság az, amely megnyitása során az épület alapja, fala már nem károsodik. Lehetőleg igyekezzünk ezt a távolságot betartani.
|
|
A hiba következménye:
A környező szerkezetek károsodása, repedése, megcsúszása, esetleg tönkremenetele.
A hiba megelőzése
A fenti hiba jellemzően olyan, melyet utólagosan elhárítanunk igen nehéz. Hogy ne történjen meg, elsősorban előrelátás kell, utólagosan már csak igen nagy költséggel lehet kijavítani – vagy még úgy sem.
|
|
Eddig csak az előkészítő munkákról volt szó – és már mennyi hibalehetőség. És még csak most értünk el magához a kivitelezéshez….
|
|
A hibás földmunkavégzés számos esetben okozott már komoly anyagi károkat vagy követelt emberéletet. Ezért – akárcsak egyes más munkák végzése esetén – nem csak a műszaki szakszerűségnek kell megfelelni, de a biztonságtechnikai előírások betartása is legalább ennyire fontos.
A földkiemelésnél elkövetett hibákat rendszerint a majdan oda kerülő szerkezet sínyli meg.
|
|
1.3. nem megfelelő mélységű munkaárok, munkagödör kiemelése
A munkaárkok, munkagödrök mélységét a belekerülő szerkezetek funkciója határozza meg. Az alapozási mélység megválasztása több mindentől függ (fagyhatár, víz, anyagminőség stb.) – ezeket a tényeket már a munkák megtervezésekor előre meg kell határozni.
Ugyanígy a különböző közművezetékek elhelyezését, mélységét is előre meg kell határozunk. Ezekre vannak előírások: ilyenek például, hogy milyen mélyre kell helyezni a vízvezetéket(1), vagy az, hogy a csatornavezetékeknek kellő eséssel kell haladniuk(2). Nem szabad elfelejtenünk, hogy ahhoz, hogy ezek a szabályok betarthatók legyenek, elsőként a földmunkánál kell megfelelően eljárnunk.
|
|
Különösen figyelni kell az alapárok mélységének kialakítására, azaz az alapozási sík egyenletességére. Gyakori hiba, hogy az alapárok feneke nem egyenletesen kerül kiásásra.
Mivel az alapnak a felső síkja azonos, e hiba következtében az alap szerkezeti magassága nem egyenletes(3),
hanem ezeken a helyeken magasabb, vagy alacsonyabb a szomszédos alapsávnál (lásd rajz: h1 és h2 méret).
Emiatt a terhelés nem lesz egyenletes, a terhelés átadása sem az altalajra – óhatatlanul repedések fognak megjelenni.
|
|
|
Ehhez hasonló, és szintén igen nehezen felderíthető hiba épületek alapárkának kiemelésekor, amikor a kivitelező nem számol az alap alá kerülő szerelőbeton, aljzat vastagságával.
Ennek vastagsága 4-5 centi, anyaga legtöbbször sovány beton. Ha az árok kiszedésekor ezzel a vastagsággal nem számolnak, az alaptest ennyivel kisebb szerkezeti magassággal készül.
Azaz az alap szerkezeti vastagsága nem lesz akkora, mint azt a tervező előírta.
Gyakran azzal kerülik ki a problémát, hogy az említett aljzat, szerelőbeton úgyis megtartja a házat, nem gyengít az alapon(4). Ez sajnos nem igaz – ezen az alapon az egész épületalap lehetne egy sovány betontömb.
|
|
A hiba következménye:
Az épület illetve a különféle nyomvonalas építmények és részei nem látják el funkciójukat megfelelően.
A vezetékekben a folyadék nem úgy áramlik, ahogyan kellene, hanem
(1) a csatornában kontraesés alakul ki, a szennyvíz pangó vízként megáll,
(2) a vízvezeték elfagy a nem megfelelő mélység miatt.
(3) Épület alap esetében a sávalap és a felette található faltesten repedések jelennek meg a szintváltásnál.
(4) Az alaptest szerkezeti vastagsága nem az előírt. Azt nem helyettesítheti a szerelőbeton (nem akkora a teherbíró képessége, mint a rákerülő szerkezeteknek. Rendszerint összetörik, megreped a súlytól.)
A hiba megelőzése
A fenti hibák jellemzően olyanok, melyeket utólagosan elhárítanunk szintén igen nehéz. Hogy ne történhessenek meg, elsősorban előrelátás kell, utólagosan már csak igen nagy költséggel lehet kijavítani – vagy még úgy sem.
A hiba kijavítása:
Ha a munkaárok, munkagödör nem éri el azt a mélységet, melyre szükségünk van, utólagosan a hiba kijavítható – csak éppen bosszantó. Hiszen pótmunkát kell végeznünk, ami mindig külön költség, idő és fáradtság.
De nagy gond az is, ha túl mélyen szedtük ki a földet. Megtehetjük, hogy visszatöltjük a kiszedett föld egy részét, de ez egyrészt igen bosszantó dolog (felesleges munkát végzetünk), megy vele az idő (esetleg a pénz, ha mással csináltatjuk), és van egy műszaki probléma is: a már egyszer kiemelt, megbolygatott föld soha nem lesz annyira stabil, mint az eredeti, „termett” talaj.
Gondoljunk csak bele: ha egy alap árkát túlszedtük és vissza kell bele töltenünk 20-30 centi földet – azt hiába döngöljük, az alapunk sajnos már mindenképpen bolygatott talajra kerül.
A régi építési szabályok előírták, hogy a munkaárokban az utolsó 20 centit csak közvetlenül azelőtt szabad kiemelni, amikor a szerkezet belekerül. Ennek két oka van: így az alap vagy a csővezeték alatt elterülő föld biztos, hogy nem zavart, bolygatott – és van egy emberi tényező: az utolsó mozzanatnál van még egy lehetőségünk áttekinteni, mindent pontosan csináltunk-e? Nem is gondolná kedves olvasó, milyen fontos ez egy ilyen munkánál…
|
|
1.4. a munkaárok kitűzésének hibái, eltérés a tervezett nyomvonaltól
Nem ritka, hogy a leendő munkagödör, munkaárok nem a megfelelő méretben – nyomvonalas létesítményeknél irányban(1) – kerül kitűzésre.
Nem szabad sajnálni az időt és a szakértelmet. Egy-egy nagyobb új épület kitűzését szakértő geodéta végzi el, de kisebb jelentőségű munkáknál (pl. egy vízvezeték árka) magunk is megcsinálhatjuk.
A hibás kitűzést lehet orvosolni, de nem könnyen és bosszantó, ha máshol újra ásni kell árkot, gödröt.
Ide tartozik az a hiba is, amikor a sávalap árka nem a megfelelő szélességi méretekben(2) kerül kiemelésre, és jó szokás szerint az árok falát használják zsalunak. Ennek következtében a betonalap sávjai nem pontosan a leendő épület falai alá esnek – a hiba szinte kijavíthatatlan és később, a felmenő falszerkezeten okoz majd ez súlyos károkat (erről részletesebben lásd a következő, alapozásról szóló fejezetet). |
|
|
A hiba következménye:
A munkaárok, a munkagödör nem a végleges szerkezeti helyre kerül, ezért a további munkát nem lehet elvégezni, vagy módosítani kell a tervekhez képest.
(1) A vezetékek nem megfelelő szinten vagy helyen érik el az épületet – ez sokszor a belső épületgépészeti munkát is megbonyolítja.
(2)Az alapárok hibás kitűzése miatt az alap nem a tervezett falak alá esik. Amennyiben az így megépített alapra a falat mégis az eredeti terv szerinti méretre helyezik el, az lelóg az alapról és nem lesz megfelelő tartása – megreped, kidől. (lásd rajz).
A hiba megelőzése:
Pontos, szakember által végzett kitűzés
A hiba kijavítása:
Csak utólagos munkavégzéssel lehet javítani. Fel kell hívnom a figyelmet arra a hibás gyakorlatra, amikor ez az utólagos kijavítás elmarad a „jó lesz az így is” felkiáltással. Az ilyen hozzáállás mindig utólag bosszulja meg magát – amikor már jóval nehezebb a hibát kijavítani. Ha a csatornavezeték a hibásan kitűzött munkaárok miatt nem a megfelelő magasságban éri el a leendő épületet, vagy nem megfelelő az esése – a működése lehetetlenné válik. Régi épületek esetében komoly veszélyt jelent az, ha a dréncsőnek nincs meg a megfelelő esése: a víz nem folyik le benne, feltorlódik és idővel az épület földben lévő részeit áztatja, alámossa az alapot. A hibásan nem megfelelő helyre épített alap kiegészítése már nem jó megoldás, mivel sem teherbírása, sem süllyedése nem igazodik az eredetileg elkészült alaphoz, és ez a felmenő falnál gondot fog jelenteni. (lásd rajz) |
|
1.5. gépi földmunka végzése
Kézi földmunkánál a talaj mozgatása, megzavarása kisebb mértékű, mint gépi földmunkánál.
Ám vannak olyan földkiemelések, melyeket ennek ellenére is célszerűbb géppel végezni, hiszen például több tíz, esetleg
száz köbméteres alapárok, alapgödör vagy több tucat méternyi vízvezeték árok kiemelése nem könnyű ásóval, csákánnyal.
A földmunka gépeket kezelők rendszerint nagy gyakorlattal rendelkeznek, érdemes hallgatni rájuk. Ismerik a talajok fejtésének, mozgathatóságának módjait, lehetőségeit, és munkavédelmi ismereteik is vannak.
(Sajnos ma már azok a régi kubikusok, akik még az ötvenes-hatvanas években nagy építőipari vállalatoknál dolgoztak, nem találhatók meg, nem aktívak. Sok-sok hibásan elvégzett földmunka, kidőlt-bedőlt falú ház, leszakadt partfal, földfal látja ennek kárát.)
De nem árt figyelni, mert éppen a nagy tömegű munkavégzés miatt lehetnek olyan hibák, melyek utólagos kijavítása körülményes és főleg költséges. Különösen vonatkozik az esetleg már meglévő építményekre (épületekre, csővezetékekre, elektromos kábelekre), mert az abban okozot tkárok sok-sok millió forintba kerülhetnek az építkezőknek.
|
|
A hiba következménye:
Rossz munkavégzés, károkozás esetén a hibák javítása igen költséges lehet.
A hiba megelőzése:
Csak szakképzett és gyakorlott gépkezelőt fogadjunk fel erre a munkára, s kézi segítségnek is olyan szakembert alkalmazzunk, aki gyakorlott ezen a téren. Legjobb ilyenkor a földmunka gép kezelőjének vagy tulajdonosának segítségét kérni. Ők ismernek ilyen embert, sőt leggyakrabban ragaszkodnak is a saját segéderőhöz.
A hiba elhárítása:
A földmunkagépekkel végzett kiemelésnél – a gép használati díjának drágasága miatt – ritkán fordul elő komoly hiba. Az esetleges hibák, eltérések kijavítását mindenképpen bízzuk szakemberre… sőt követeljük meg tőle. Ha egy rosszul meghúzott kotrólapát mennyiségű földet kell kiigazítani, az kézi munkával akár több napba is kerülhet…
|
|
1.6. eltérés a munkaárok előírt szélességtől
A kézi földmunka során az előzetesen kitűzött nyomvonaltól való eltérés ritkábban fordul elő – ennek oka igen egyszerű: az ilyen munkát végző ember különösen figyel arra, hogy ne végezzen felesleges munkát.
A munkaárkok, munkagödrök kiemelésénél az emberi természetből fakadó jelenség, hogy a gödör, árok lefelé keskenyedik. Gyakorlattal nem rendelkező ember szinte ösztönösen „összébb” húzza az árkot a terepszintnél lejjebb hatolva. Ennek jellegzetes megjelenési formája, hogy a kiásott földfal enyhén kifelé dől, azaz egy fordított trapéz keresztmetszetet formáz (lásd rajz). Meg kell jegyezni, hogy létezik olyan eljárás, amikor direkt ilyen formában emeljük ki az árkot, munkagödröt: ezt rézsűs kiemelésnek nevezzük, ennek is megvannak a szabályai…
Ha idejében észrevesszük, ki lehet javítani a hibát – persze minél mélyebb a munkagödör, annál nehezebben.
Csővezetékeknél általában ez a hiba nem okoz komoly problémát: a szokásos lakóházak vízvezeték, gázcsövei, csatornái elférnek akár egy ásónyomni szélességű árokban is.
|
|
A hiba következménye:
A munkaárok szélessége nem elegendő a belekerülő szerkezet megépítéséhez.
A hiba megelőzése:
A pontos kitűzésen túl nem szabad sajnálni a fáradtságot arra, hogy munkavégzés közben többször is kijöjjünk a munkaárokból és szemmel, zsinórral ellenőrizzük végzett munkát. A gyakorlatban vagy előre kihúzzák a zsinórt – ez azonban nehézkes, mert kerülgetni kell, mert elszakadhat, vagy rálapátoljuk a földet – vagy mésszel, festékkel a kiemelés vonalát a földön előre kijelöljük. Ezt sem árt többször ellenőrizni, előfordulhat, hogy az ott közlekedők lába nyomán vagy egy nagyobb eső után a kijelölés eltűnik – ekkor fel kell újítani.
A hiba kijavítása:
Ennek a hibának a kijavítására is vonatkoznak a 4. pontban leírtak. A hibát gyakran úgy próbálják orvosolni, hogy úgynevezett „alávágással” szélesítik ki az árok fenekét. Ez a legsúlyosabb, gyakran emberéletet követelő hiba a földmunkák végzésénél – lásd a következő pontot. |
|
|
1.7. az úgynevezett „alávágás” készítése
Az előző pontban leírt hiba ellentéte – de annál sokkal súlyosabb következményekkel.
Alávágásnak azt nevezzük, amikor egy munkaárok, munkagödör partfala úgy kerül kialakításra, hogy a földfal alja nem a függőleges síkba esik (vagy annál kijjebb), hanem annál beljebb – azaz a magasabban elhelyezkedő földtömeg alól kikerül az anyag (lásd rajz). Ez a jelenség nem csak magával a munkavégzéssel alakul ki, természetes folyamat következménye is lehet. Egy nagyobb eső, vagy valamilyen erősebb erőhatás, vagy csak magának a földnek a csekély állékonysága miatt is megmozdulhat a munkaárok alja (ezt a talajmechanika csúszólapnak nevezi (lásd rajz). Ha ilyenkor valaki a munkaárokban tartózkodik, szinte semmi esélye nincs a menekülésre.
Gyakran alakul ki alávágás abból a szándékból, hogy a nem megfelelő szélességű munkaárkot úgy akarják kiigazítani, hogy alul legyen csak meg a tervezett szélesség – ez szintén alaávágást eredményez.
|
|
|
A hiba következménye:
A hiányzó földtömeg miatt az árok, gödör fala beomlik, ami nem csak balesetveszélyes, de a beomlott föld eltávolítása igen sok többletmunkát igényel.
A hiba megelőzése
A hibát nagyon gondos és hozzáértő munkával lehet megelőzni. A földfalak beomlásának megakadályozására, éppen az ilyen jellegű hibák megelőzésére készülnek az úgynevezett dúcolások – melyek 80 centinél mélyebb árkokban, munkagödrökben kötelezőek is – lennének…
Nem árt ismerni a talajt, amiben dolgozunk, köztudott, hogy a lazább talajok (homok, kavics, lösz) sokkal hajlamosabbak arra, hogy maguktól kicsússzon az aljuk, mint az agyagtalajoknak.
A hiba elhárítása csak nagyon gondos munkával oldható meg. Soha nem szabad az árokban állva a fennmaradt földtömeget leomlasztani (lásd rajz), azt mindig felülről, kell végezni. De jobb, ha inkább a dúcolást választjuk. Az alávágott talaj nem csak balesetveszélyes – de a föld gyakran a beomlásával a munkagödörbe, munkaárokba kerülő szerkezetet is károsíthatja (például a csővezetéket összetörheti, a friss betonba keveredve annak szilárdságát csökkenti.) |
|
1.8. a kikerülő föld hibás depóniázása
Gyakran vezet a munkaárok, munkagödör partjának beomlásához(1) az, ha nem megfelelő módon deponiálják azt a földet, amit kiemeltek a mélyből.
Az előírások legalább 1 méteres távolságot határoznak meg, ilyen messze kell a földet lerakni. De ezt nehéz tartani, mert ilyen távolságra már nehéz ellapátolni a földet, pedig a partfalra rakott földtömeg nyomja azt, amely rosszabb esetben beomolhat, leszakadhat. Külön gondot jelent – és sok baleset okozója – hogy a munkaárok széléhez lerakott földtömeg miatt nem lehet biztonságosan közlekedni(2) a terepen. Sokszor zuhant már a mélybe a ferde földkupac szélén egyensúlyozó ember…
|
|
|
A hiba következménye:
(1) A kiemelt föld nagy súlyt jelent. Gondoljuk csak át: egy 1 méter mély, 1 méter hosszú 50 centi széles árokból is majdnem egy tonnányi föld kerül ki. Ha csak ennyivel is megterheljük az árok szélét, akkor az árok alján az eddigi terhelés kétszerese jelenik meg (a megmaradó földfal súlya, és a rákerülő földkupac súlya összeadódik).
Ezt a jelentős súlytöbbletet nehezen viselik el a földfalak, földpartok…
(2) A közlekedés a földdepó és az árok széle között igen veszélyes, főleg csapadékos, esetleg havas, jeges időben.
A hiba megelőzése
Nagyobb mennyiségű föld kiemelésénél ilyenkor kétszer lapátolják az anyagot: egyszer a munkaárokból ki, majd egy másik dolgozó a munkaárok partján távolabb lapátolja a szélétől. A kubikosok, mélyépítésben dolgozók ezt kétszeri karolásnak nevezik...
Nem érdemes ezen spórolni, mert ha az árok szélére halmozott föld miatt beomlik annak oldala, nem csak ezt kell kiemelnünk, hanem a már egyszer kilapátolt földet is…
A hiba kijavítása
Gyakori megoldás, hogy ha sokáig nyitva kell lenni egy ároknak, munkagödörnek, a munkavezető azokat az üresjáratokat használja ki, amikor valami miatt nem lehet más munkát végezni: ilyenkor a dolgozók nekiállnak, és elvégzik a depó áthelyezését – ami végül is a saját biztonságuk érdekében is történik.
|
|
1.9. a partfal dinamikus terhelése (gyalogos, gépjármű)
A fentihez hasonló problémát okoz, ha a munkagödör, árok szélét dinamikus többletterhelés éri. Ez lehet a gyalogosközlekedés, a munkaterületen közlekedő gépkocsik súlya, de maga a földmunka végzése során is keletkezhet ilyen. Szinte naponta történnek építési helyeken ilyen balesetek: a figyelmetlen járművezető, vagy munkagépkezelő a munkaárokhoz túl közel hajt (vagy rosszabb esetben nincs is más lehetősége más felé vezetni járművét), és a nagy súlytól, a rázkódástól a partfal beomlik.
|
|
|
A hiba következménye:
Az árok, gödör széle beomlik, és sajnos ebben az esetben ez hirtelen következik be, és sajnos legtöbbször a felette közlekedő személyt vagy járművet is magával sodorja.
A hiba megelőzése
Elegendő helyet kell hagyni a munkaárok mellett, és a munkaterületen közeledőket ki kell oktatni, figyelmeztetni kell ezekre a körülményekre.
Komolyabb építkezéseknél a munkaárok szélén úgynevezett pallóterítést készítenek (lásd rajz), ez elosztja a terhet, és nem engedi az árkot beomolni.
A hiba kijavítása
A beomlott földet ki kell emelni. Szerencsés esetben nem történik ennél nagyobb kár – de sajnos legtöbbször a kárt okozó jármű vagy személy is megsérül, mert a leomló fal nem tudja megtartani a súlyát. |
|
1.10. a túl hosszú ideig nyitva tartott munkaárok problémája
Szintén omláshoz, de legalábbis a talaj minőségének romlásához vezethet a túl sokáig nyitva tartott munkaárok, munkagödör. Mind balesetveszély szempontjából (1), mind a talaj tulajdonságainak szempontjából(2) problémát jelent ez az állapot. A bejutó szennyeződések, de legfőképpen az eső, csapadék a talaj elázáshoz, mállásához vezet, és az árok, gödör széle beomolhat (1).
|
|
A hiba következménye:
(1) A munkaárok, munkagödör széle beomlik, leszakad.
(2) A fenéken található talaj rétegei zavarosak lesznek, feláznak, így a talaj szilárdsága lecsökken – egyes talajoknál, például a márgánál ez akár a nyomószilárdság 60-70 %-át is jelentheti.
A hiba megelőzése:
(1)Csak a szükséges ideig legyen nyitva az árok. Mérjük fel, hogy a bele kerülő szerkezet (legyen az alaptest vagy közművezeték) mikor készülhet el, rendelkezésre áll-e minden ehhez szükséges anyag, eszköz, szakember a munkahelyen – és csak utána kezdjük el a földmunkát.
(2) Ha nagyobb eső várható, akkor a munkaárkot, munkagödröt nem árt lefedni, és ilyen időben nem szabad a munkaárokban a térszín alatt munkát végezni.
Meg kell tiltani a munkagödörben, árokban a közlekedést, az anyagok, eszközök szállítását – nem ritkán láthatjuk, hogy egy ház alapjának kiszedett placcon targoncákkal, munkagépekkel közlekednek – hiszen olyan jó sima terep…
A hiba kijavítása
(1)A beomlott földet ki kell lapátolni, a szerkezet alá kerülő földet károsodása esetén ki kell cserélni.
(2)Nem véletlen az, hogy a régi szabályok előírták, hogy alapozásoknál a földmunka utolsó ütemét csak közvetlenül a belekerülő szerkezet megépítése előtt szabad elvégezni (azaz az árok, a gödör utolsó 15-20 centis mélységét csak ekkor szabad kiemelni). Erről lásd a 3. pontnál leírtakat… |
|
1.11. árokásás az épület fala mellett
Nem múlik el év, hogy ne történne egy-egy halálos baleset amiatt, mert valamely régi épület fala mellett munkaárkot ásnak, bontanak. A falhoz, alaphoz túl közel ásott árokra, a benne tartózkodókra ráborul a fal – és ritkán élik túl a balesetet szenvedők a katasztrófát
Sajnos épp a régi építésű épületek a legveszélyesebbek ebből a szempontból.
Miért is? Ennek két fő oka van.
Az ilyen régi, többnyire egyszerű technológiával, szegények által felhúzott épületek falai alatt ritkán található megfelelő mélységű és szerkezetű alap. Legtöbbször csak néhány deciméterre ásnak le a felszín alá, ide kerül jobb esetben egy szórt, rakott, nagyon ritkán épített téglalap – de gyakran csak földet rakták vissza és döngölték le.
Ennek következtében a felmenő falak csak addig állékonyak, amíg az alattuk, mellettük lévő talajréteg megbontásra nem kerül.
Figyelem!
Nem csak alattuk nem szabad a talajt kibontani, mellettük sem. Ugyanis a gyenge alapot oldalról a háborítatlan föld támasztja meg. Ha ezt elvesszük – azaz árkot, gödröt ásunk mellette – az alap óhatatlanul kimozdul oldalra, és viszi magával a felette álló falat is. (lásd: rajz)
Maga a földfal is igen érzékeny, ha megzavarják a sok évtizede kialakult, konszolidálódott állapotát, könnyen instabillá válik. És zavaró lehet már maga a munkavégzés is – kemény talajnál például a csákánnyal, ne adj isten bontókalapáccsal, légkalapáccsal végzett munka.
A közvetlenül a fal tövében végzett munka során nagyon fontos a gyors, de körültekintően végzett kivitelezés. Ez nem csak vezetékek építésére érvényes: sokkal nagyobb veszélyt jelent például egy új épület melléépítése miatt kiásott árok: az új rész alapjának elkészítése ugyanis lényegesen több időt vesz igénybe, mint egy csővezeték elhelyezése.
Sajnos a régi épületek falai, mint például a vályogfalak, tömésfalak sokkal érzékenyebbek, mint várnánk. Nem csak akkor szenvedhetnek károsodást, ha a teljes falhossz mellett árkot nyitunk – gyakran egy egyszerű, a falra merőleges bekötés kiásása is már veszélyt jelent állagukra.
Sok esetben megússzák a kivitelezők, hogy károsodjon, netalántán kidőljön a fal – de erre nem lehet számítani mindig józan ésszel.
És még nem említettünk egy igen fontos körülményt: ha a munkavégzés közben, vagy éppen amikor nem tartózkodunk a munkahelyen, meglephet minket egy nagyobb eső, felhőszakadás. A fal mellett kinyitott munkaárokba jutó víz óhatatlanul alámossa az alapot, a falat – a hatás kiszámíthatatlan.
|
|
|
A hiba következménye
Az épület alapjának megmozdulása, a falazat leomlása, kidőlése
A hiba megelőzése:
Elsősorban régi építésű házaknál, ha feltétlenül szükséges a munkaárok kinyitása, azt csakis szakaszos feltárással szabad végezni. Legjobb lenne ezt kikerülni, az új szerkezeteket, vezetékeket a faltól távolabb vezetni – de például a dréncsőnek éppen az a jelentősége, hogy minél közelebb feküdjön az épület falához… vagy ha új épület kerül a régi mellé, kötve van a kezünk, hová épüljön annak alapja.
A szakaszos feltárás menetét az alábbi rajzsorozat mutatja.
A lépések:
I. első szakasz kiemelése, szükség esetén dúcolása
II. az új szerkezet (vezeték, új alap stb.) elhelyezése
III. földvisszatöltés
IV. tömörítés
V. a második szakasz kiemelése, szükség esetén dúcolása
VI. az új szerkezet (vezeték, új alap stb.) elhelyezése
VII. földvisszatöltés
VIII. tömörítés
A hiba kijavítása:
Ha valamilyen okból mégis egyszerre került az árok kiásásra (mi lehet ez az ok? A legtipikusabb, hogy a megrendelő, az építtető a kivitelező lelkére köti a szakaszos árokkiemelést, ám nem tudja ellenőrizni a munkát. Mire délután, vagy másnap kimegy az építkezéshez, a fal mellett ott virít a végig kiásott árok, mert a „mesterek” úgy gondolták, hamar végeznek a dologgal…).
Ebben az esetben azonnal ki kell dúcolni az árkot. Amint arról fentebb írtam, az ilyen munkavégzés folyománya, hogy az alaptest mellől elkerül a kitámasztásul szolgáló föld. A dúcolást tehát úgy kell elvégezni, hogy az alapok kapjanak megfelelő megtámasztást (lásd: rajz), ne tudjanak elmozdulni. Természetesen nem árt a falakat is alátámasztani – bár ez egy csak akkor lehet műszakilag megfelelő, ha teljes felületen alá tudja dúcolni az ember a falakat.
De a legfontosabb: az árokba kerülő szerkezetet (vezetéket, új épület alapját, stb.) minél hamarabb el kell helyezni és az árkot vissza kell tölteni. A visszatöltésbe kerülő földet rétegenként döngölni kell – de itt megint ügyelni kell arra, hogy a dinamikus hatások a földfalat, az alapot ne károsítsák. Legjobb kézi döngölőt használni. A máshol alkalmazott elárasztásos tömörítés – amikor is a földet jól megvizezzük, hogy összeroskadjon, megtömörödjön – nem alkalmazható… azt hiszem, nem kell részleteznem, miért.
|
|
A fentieket nem csak a fal külső oldalán végzett munkáknál kell szem előtt tartani. A helyiségek belső munkálatainál, a falak közötti feltöltések megbontásánál is ugyanezek a veszélyek fennállnak – és ugyanezeket a szabályokat be kell tartanunk.
|
|
1.12. földvisszatöltés során elkövetett hibák
Az imént már említettem a földvisszatöltés módozatát, a megfelelő kivitelezés fontosságát.
Elsődlegesen arra kell figyelnünk, hogy megfelelő minőségű föld kerüljön vissza a munkaárokba, illetve a már elhelyezett szerkezetek köré. Nem szabad nagyon darabosnak lennie (épülettörmelék, nagyobb kövek nem lehetnek benne), de túl agyagos, túl zsíros se legyen (1).
Legjobb mindig a helyszínen kiemelt földet visszatölteni – nem csak azért, mert a talajnak az a jó, ha minél háborítatlanabbul áll régi helyén, hanem azért is, mert ez kerül a legkevesebb költségbe: nem kell elszállítani a földet, nem kell visszaszállítani, vagy esetleg még külön pénzt is kiadni érte…
A visszatöltéskor leggyakrabban elkövetett hiba, hogy egyszerre, egy nagy tömegben kerül vissza a föld a munkaárokba (2). Azon kívül, hogy ez így nehezen dolgozható el, nem is tömöríthető megfelelően. Nem véletlen, hogy a szakmai előírások réteges visszatöltést és tömörítést írnak elő.
A nagy tömegben az árokba, munkagödörbe szórt föld még kárt is okozhat. Az érzékenyebb szerkezetek (pl. közművezetékek, dréncsövek) meghajlanak, el is törhetnek.
Szintén gyakran előfordul, hogy az alap, a lábazat mellé visszakerülő földet nem tömörítik, és nem várják meg, hogy konszolidálódjon, hanem megcsinálják azonnal a fal melletti járdát, térburkolatot (4).
A tömörítést kézzel, géppel is végezhetjük: nagy felületen vibráló hengerek vagy vibráló gépek („döngölőbékák”) alkalmazhatók.
Ez utóbbiakat csak szakképzett személyek kezelhetik. Igen balesetveszélyesek, nem szabad elővigyázatlanul használni őket.
|
|
|
A hiba következménye
(1) A túl agyagos, zsíros föld utóbbi nem tömöríthető tökéletesen, víz hatására duzzad, dagad… nem számítható ki előre, milyen módon fog viselkedni az idő múlásával.
(2) A nagy tömegben visszaszórt föld nehezen dolgozható el, nem is tömöríthető megfelelően (nem véletlen, hogy a szakmai előírások réteges visszatöltést és tömörítést írnak elő), és az árokba, munkagödörbe szórt föld még kárt is okozhat. Az érzékenyebb szerkezetek (pl. közművezetékek, dréncsövek) meghajlanak, el is törhetnek
(3) A föld alá kerülő falazat a betöltött föld és a tömörítés hatására kifordul, bedől.
(4) Az épület melletti járda, burkolat megrepedezik, megsüllyed. Jobb esetben csak a járda, térburkolat megy tönkre, sokkal nagyobb gond, hogy a megmozdult burkolatok rendszerint a falhoz vezetik a csapadékot, amely aztán a fal alját, az alapot áztatja. Sok falázásnak ez az alapvető hiba az oka.
A hiba megelőzése
Nem szabad egyszerre nagy tömegű földet a munkaárokba, gödörbe visszatölteni, beborítani. Ekkor ugyanis lehetetlen a vastag rétegben elhelyezkedő föld tömörítése. Kb. 25-30 centis réteg az, amit még megfelelően lehet döngölni, tömöríteni.
(3)Az épületszerkezetek mellett csak különösen körültekintően szabad a visszatöltést, tömörítést végezni, folyamatosan figyelni kell a már megépült szerkezetek állapotát. Föld alá kerülő falazatok (például pincefalazat, derítő fala) mellett csak akkor szabad a visszatöltést elvégezni, ha a keresztirányú merevítések – azaz a födémek, vagy a harántfalak – már elkészültek.
(4) Az épület fala mellett a burkolatot csak akkor szabad elkészíteni, ha a visszatöltés konszolidálódott, kellően tömörödött. Általában egy telet nem árt kővárni vele, mert a csapadék (hó, eső) még segít a tömörítésben. Hogy ilyenkor se ázzon el a fal alja, fóliával, gumilemezzel, a ház helyiségeiből kikerülő és kidobásra szánt linóleummal letakarhatjuk az érzékeny területet…
A járda csak akkor készüljön el, amikor a talaj már teljesen megtömörödött.
A hiba kijavítása
A nem kellően tömörített talaj hibája megjelenhet a talajon és magán az épületen is. A talaj hibája (azaz süllyedés a földmunka végzésének nyomvonalán) könnyebben javítható: utána kell tölteni és újabb tömörítést végezni.
Az épület süllyedését már nehezebb orvosolni. Eleve gondot jelent annak megállapítása, hogy valóban a tömörítés miatt lépett-e fel a hiba – a munkát végző kivitelezők nehezen ismerik el hibájukat, bizonyítani meg még nehezebb…
A megsüllyedt talajon álló épület stabilizálása rengeteg munkát és költséget igényel … gyakran érdemesebb átgondolni, megéri-e a sok ráfordítás.
|
|
1.13. ismeretlen földalatti tárgy megtalálása.
Hazánk földje bőven rejt olyan tárgyakat, melyeknek az építkezők ritkán örülnek. Csak keveseknek adatik meg, hogy kincset találjanak a földmunkák végzésekor. Ne feledjük, hogy minden régészeti leletről az illetékes örökségvédelmi hatóságot – ha másképp nem megy, a területileg illetékes múzeumot – értesíteni kell.
Sokkal nagyobb gondot okoznak azok a földben maradt szerkezetek, tárgyak, melyek egy-egy régebben ott állott épülethez, használathoz kapcsolódnak. Ezek közül is a legtöbb problémát a földben maradt vezetékek(1) okozzák. A villanyvezetékek áram alatt lehetnek, a vízvezetékek, csatornák ma is vezethetik a vizet, szennyvizet – a gázvezetékekről pedig jobb nem is beszélni.
A másik, komoly veszélyt jelentő „leletek” a lőszerek, robbanószerek lehetnek(2). Sajnos hazánkban még mindig sok ilyen pihen a felszín alatt – velük különösen körültekintően kell bánni.
|
|
A hiba következménye:
(1) Elsősorban városi beépítésnél találkozunk velük, ebben az esetben addig, amíg nem tisztázódik rendeltetésük, az, hogy még üzem alatt vannak-e, ne nyúljunk hozzájuk. Ez főleg az elektromos és gázvezetékekre vonatkozik, de a nyomás alatt lévő vízvezetékek is okozhatnak meglepetést. Ez utóbbiak közül elsősorban a jó 30-40 évvel ezelőtt vagy még korábban épült azbesztcement-, kőagyag- és öntöttvas csövek – ugyanis ezek a legkisebb behatásra is eltörhetnek, elöntve a munkaárkot.
A föld alatt fekvő csöveknek van egy rossz tulajdonságuk. A beléjük jutó vizet (talajvíz, csapadékvíz) odavezetik a munkagödörhöz, munkaárokhoz, váratlan elöntést okozva ezzel.
(2) Ősmeretlen, robbanószernek látszó tárgyat nem szabad piszkálni, hozzányúlni. Akár az életünk is múlhat rajta.
A hiba megelőzése:
(1)Nem árt, ha a földmunka előtt tájékozósunk. Nagyobb beruházásoknál előre ki szokták kérni a közműállapotokat tartalmazó úgynevezett közműnyilvántartási tervrészeket. Kisebb munkáknál a környék lakóit, a ház korábbi tulajdonosait keressük meg.
(2) Nagyobb beruházásoknál kötelező az előzetes tűzszerészeti vizsgálat lefolytatása.
A hiba elhárítása
(1)A bennmaradt vezetéket – ha már a közműszolgáltató üzemen kívül helyezte – el kell távolítani, nem szabad a földben hagyni.
(2) A lőszerekről, robbanószerekről azonnal értesíteni kell az illetékes hatóságot (ebben a helyi önkormányzatok tudnak segíteni), amíg azokat el nem szállítják, a területet körül kell keríteni, és nem szabad a robbanószerekhez nyúlni.
|
|
2.AZ ALAPOZÁS ÉPÍTÉSÉNÉL ELKÖVETETT KIVITELEZÉSI HIBÁK.
|
|
Az úgynevezett magánerős építkezéseknél a tapasztalat szerint az alapozási munkákra fordítanak a legkevesebb figyelmet. Ennek oka legtöbbször a megfelelő ismeretek hiánya, illetve az, hogy nemigen köztudott az a tény, hogy az épületkárok 10-12 %-áért a hibásan megépített alap a felelős. Bonyolítja a helyzetet, hogy nem egyszerű az alapozási hibákból eredő károsodások felismerése – gyakorlott szem és hosszú tapasztalat szükséges hozzá. Ha a kivitelezés menete nem ismert, akkor az alapozási hibát csak igen nagy munkával járó és költséges feltárásokkal lehet pontosan meghatározni.
Még súlyosabb gond az alapok javítása. Sokszor majdhogynem kivitelezhetetlen feladat, és mindig nagy költséget és sok munkát igényel az utólagos kiigazítás.
Az építőipari kivitelezésben ismert az úgynevezett „eltakart” szerkezet fogalma. A kifejezés megért beszél – és az alapok pontosan ilyen szerkezetek…
Az alapozási hibákat úgy tudjuk elkerülni, ha különösen nagy figyelmet fordítunk erre a munkaszakaszra, és nem árt, ha folyamatosan dokumentáljuk is – ma már a digitális fényképezőgépek korában ez nem jelent problémát.
Az is igaz, hogy szerkezeténél, felépítésénél – és beton esetében anyagánál – fogva ez a szerkezet a legrugalmasabb, azaz a többi épületszerkezethez képest nagyobb eltéréssel, „hibatűréssel” építhető – de a durva kivitelezési hibák itt is megbosszulják magukat.
Ezek után nézzük a leggyakoribb alapozási hibákat.
Először az általánosan előforduló hibákról beszélek, utána a különféle anyagú alapok készítésének kivitelezési hibáiról lesz szó.
|
|
2.1. hibás kitűzés, az alap rossz helyre kerül
Az egyik legsúlyosabb és legnehezebb kijavítható kivitelezési hiba. Sajnos felfedezése, feltárása sem könnyű, mivel vagy a már elkészült épületszerkezetek elbontása szükséges hozzá, vagy a kivitelezés folyamatának részletes, pontos ismerete – és ez utóbbi a legritkább esetben valósul meg.
Miről is van szó?
Amikor egy épület alapja elkészül – legyen az sávalap vagy lemezalap – a rákerülő következő szerkezetek eltakarják azt.
Ha az alap nem a tervnek megfelelően kerül kitűzésre és megépítésre, akkor a felette lévő szerkezetek szakszerű alátámasztását nem tudja ellátni.
A mellékelt rajzsorozat mutatja a hibás folyamatot sávalap esetében.
Az első rajzon a hibásan kitűzött alapot láthatjuk. Mellékerül a feltöltés, a padlózatot tartó aljzatbeton – melyet rendszerint egybedolgoznak az alaptesttel (2. rajz) , majd mindezekre a felmenő falazat (3. rajz).
Azonban ha az alap nem a tervnek megfelelő helyre kerül, vagy iránya eltér a tervezettől, esetleg szélessége nem megfelelő: a fal nem az alaptesten fog nyugodni, hanem egy része a levegőben lóg majd (ugyanis amikor megkezdődik ennek építése, az alaptest már nem látható, sőt, sok esetben nem is ugyanaz a személy – mester – készíti a felmenő falat, mint az alapot, tehát nincs ismeret az alépítmény méreteiről, elhelyezkedéséről.)
Lásd a 3. rajzon a bejelölt falfelületet.
|
|
|
|
Ha csak 5 centivel is lelóg a fal az alapról, az azt jelenti, hogy ezen a hosszon (38 cm vastag falat számítva) több mint 10 %-a a faltestnek nincs alátámasztva. A szigetelés tartó aljzat a maga 8-10 centijével nem alkalmas ennek a tehernek a viselésére – eltörhet. Különösen káros ez a jelenség a szigetelés szempontjából: a lelógó falszakasz terheli a szigetelőlemezt, mely eltörik, átszakad. A nedvesedés kikerülhetetlen.
Erre a hibára a vályogból, földből készült falak fokozottan érzékenyek. Ez az anyag ugyanis nem rendelkezik azzal a homogenitással, mint a kő, tégla, betonfal. Az alap által kellően alá nem támasztott faltömeg, téglarészek megrepednek, leválnak.
A gyakorlat azt mutatja, hogy ez a hiba főleg a falak belső oldalán szokott előfordulni. Ennek oka, hogy az alap külső oldalsíkja az kivitelezés során mindig látható, a belső síkja pedig a fölötte lévő szerkezetektől nem. A falat építő szakember tehát ehhez tud igazodni – a belső függőleges síkkal legtöbbször nem is igen törődik, feltételezi, hogy az rendben van… |
|
A hiba következménye:
A kellően alá nem támasztott falszakasz megreped, megrogy. A földfalak esetében ez fokozottan jelentkezik.
A lemezszigetelést az alá nem támasztott falszakasz nyomja, egy idő elteltével elvágja.
Az alap külpontos terhelés hatására kifordul – a lesüllyedő oldalon a felmenő szerkezetek megrepednek, a terepcsatlakozás is süllyedni fog: ha ez kívül történik, a csapadék ide befolyik, áztatja a falat, az alapot.
A hiba megelőzése:
Nagyon pontos, többször ellenőrzött kivitelezés.
A hiba elhárítása:
Mint arról már szó volt, magának a hibának a felismerése sem egyszerű. A falon ugyanis sok más ok miatt is megjelenhetnek a repedések, a szigetelés átszakadásának, nedvesedésnek is számos más oka lehet.
A tervek és a meglévő állapot utólagos átvizsgálásával, ellenőrzéssel lehet következtetni a hiba forrására, de igazán korrekt meghatározás csak feltárás révén lehetséges.
Sajnos nem igazán jó megoldás, ha az alap mellé betonoznak egy sávot – ugyanis ennek teherbíró képessége soha nem egyezik meg már az eredeti alapéval; és mivel nem is egy időben épül azzal, a süllyedése, konszolidációja is más lesz.
Megoldás lehet az alap részleges visszavésése, majd kiegészítése – de ehhez tapasztalt statikus véleményét ki kell kérni.
Nem mutat szép látványt – és más problémákat is hoz magával –, de meg lehet próbálni a fal méretének, elhelyezkedésének módosítását.
Tény, hogy ezt a hibát nehéz elhárítani – tehát sokkal jobb megelőzni…
|
|
2.2. lejtős területen épített alap hibás kivitelezése A lejtős terepen készülő alapozás esetében a legsúlyosabb hiba, ha nem lépcsőzéssel készül az alap, hanem az alsó síkja ferdén követi a lejtést. Ebben az esetben az alap megcsúszhat, és az épület állékonysága múlhat rajta. Minden építésszerkezet tankönyv alapvető szabályként írja elő a lejtős terepen készülő alap lépcsőzését. A szakemberek, mesterek általában ismerik is e szabályt, de hibát itt is gyakran elkövetnek. Mégpedig azt, hogy az egyes lépcsőzési szakaszokat nem kötik össze egymással, ahogy a rajz is mutatja (a példában kőből készült alap szerepel). Ez a hiba pedig abban jelentkezik, hogy az egyes lépcsőzési szakaszokat nem kötik be egymáshoz, ahogy a rajz is mutatja (a példában kőből készült alap szerepel). Amint látható, az egyes alaptest szakaszok egymástól függetlenek – ez nem csak egyenlőtlen süllyedéshez vezet, de mivel így nem összefüggő, homogén szerkezetként működik az alap, a felmenő szerkezetek károsodnak.
Az ilyen alapok építésénél nagyon gyakori hiba, hogy a lépcsőzött alapok egyes szakaszai egymással nincsenek összeköttetésben, azaz külön-külön épülnek meg.
|
|
|
A hiba következménye:
Ferde alapozási sík esetében az alap és vele az épület megcsúszik, elmozdul.
Ha a lépcsőzött alapszakaszok nincsenek összeköttetésben, az egyes szakaszok egymástól elmozdulnak, ami mindenképpen a felettük álló falak (és alap és fal közötti szigetelés) tönkremeneteléhez vezet.
A hiba megelőzése:
Nagyon pontos, többször ellenőrzött kivitelezés. Az alapozási előírások ismerete és alkalmazása.
A hiba elhárítása:
Ezt a hibát igen nehéz orvosolni. Esetleges utólagos alábetonozás segíthet (erről lásd később a leírást), de legtöbbször nincs erre mód – csak az alap visszabontása segít.
|
|
2.3. kőalapok építésénél elkövetett hibák Amint arról korábban már szó volt, az alapok készítése előtt a munkaárok fenekére kiegyenlítő réteget (homokágyazatot, szerelőbetont) kell elhelyezni. Ez a kőből készült alapoknál sem haszontalan, ugyanis az árok csupasz fenekére elhelyezett kövek nem fekszenek fel stabilan, különböző mértékben elbillenhetnek, elmozdulhatnak. Leggyakoribb hiba a kőalapok készítésénél, hogy az építők, építtetők összekeverik a kőalapozás technikáját a később tárgyalásra kerülő, szintén kő felhasználásával készülő úsztatott beton építésével. A kőből készült alapokat erős habarccsal kell építeni – vagyis a kövek nem csak egymásra szórva, hanem a lehető legpontosabb munkával kerülnek elhelyezésre.(1) A másik hiba, hogy a köveket nem megfelelő módon helyezik el. Akár szórt kőalap készül, akár falazott kőalap, arra figyelni kell, hogy az alapba, de főleg a szélébe csak ép, egészséges és főleg nagy méretű kövek kerüljenek. A kisebb kövek ugyanis az alaptest peremén a terheléstől kifordulnak, ott az alap gyengül. Ugyanez vonatkozik az alap alsó síkjára is: a kis kövek, a hegyes sarkú kövek a talajba fúródva gyengítik az alaptestet. A régi századokban ismert volt az a technológia, amikor egy nagyobb épület alapját úgy készítették el, hogy követ szórtak a kiemelt árokba, majd meszet öntöttek köz és azt vízzel locsolták. Napjainkban is kísérleteztek ilyen technológiával hazánkban – csakhogy valamit elfelejtettek. A mész a levegő széndioxidját lekötve szilárdul meg. Ha nem engedjük a levegőt a beöntött mészhez jutni (azaz egyszerre túl vastag a kőréteg), akkor a mész nem jut levegőhöz – nem köt meg. Feljegyezték, hogy Angliában feltártak olyan több száz éves, több méter vastag kőalapot, melynek belsejében a mész még mindig nem kötött meg – mert el volt zárva a levegőtől. Ezt a technológiát a régiek úgy használták, hogy csak egy-egy réteg követ szórtak le, azt öntötték ki mésszel, majd vártak 1-2 hetet, amíg a mész megkötött. Ma erre nincs lehetőség, az alapnak minél hamarabb el kell készülnie, meg kell szilárdulnia. Napjainkban célszerűbb cementhabarcsot használni – ám ennél ügyelni kell arra, hogy a cement ne lépjen reakcióba a falazókövekkel; e szempontból szintén a mésztartalmú kövek az érzékenyek (e jelenségről később a kőfalakról szóló fejezetben olvashatunk). A kőalapok gyakori hibája, ha nem megfelelő követ használnak az alapba. Természetes, hogy vízre érzékeny, elfagyó vagy víz hatására porladó vagy éppen duzzadó követ beépíteni nem szabad kőalapba.(2). A kis nyomószilárdságú kövek sem alkalmasak (pl. puha mészkő, egyes tufák), és nagyon kell figyelni arra, hogy esetleges agresszív talajvíz ne tegye tönkre a kőalap anyagát. Szintén a kőanyagválasztás hibája, amikor egymás mellé nem azonos teherbírású, törőszilárdságú kövek kerülnek beépítésre. Ez rendszerint akkor fordul elő, amikor az építkezés közelében többféle, más-más tulajdonságú kő szerezhető be. Ha egy alaptestbe csak kisebb szilárdságú (pl. mészkő) kerül beépítésre, vagy csak nagyobb szilárdságú (pl. bazalt), az nem jelent gondot. De amikor e két kőtípus keveredik, akkor felléphet az a hiba, amely a mellékelt képen is mutatkozik: a nagyobb törőszilárdságú kőből készült alaptest-szakasz szilárdan áll, míg a mellette található nem képes tartani a felett álló szerkezeteket. Ha az ilyen kövek keverve kerülnek beépítésre nem jelentenek akkora gondot, ám ha az alapfal egyik szakasza ilyen, a másik olyan kőből, az már igen. Akkor szokott ez előfordulni, amikor építkezés közben elfogy az egyik kőfajta, és az építtető a másikból próbálja pótolni a hiányt. E hibával hazánkban jellemzően a Balatonfelvidéken, a Zagyva vidékén és a Zemplén déli körzeteiben találkozhatunk: ezeken a helyeken ugyanis a vulkáni kőzetek mellett gyakori építőanyag a kisebb szilárdsági tulajdonságokkal rendelkező mészkő és tufakő.
Szintén gyakori hiba, hogy a rakott kőalapok felső síkja nem egyenletes, a kövek sarkai, élei kiállnak belőle. Ez később a szigetelés elhelyezésénél okoz gondot: a szigetelőlemez átlyukasztja az éles kő. (3)
|
|
|
A hiba következménye:
Kőalapok esetében a tönkremenetel lassú, de folyamatos, és nehezen fékezhető.
(1)A hibás falazás következményei rendszerint hamar, az építkezés befejezése után megjelennek.
Hiba megelőzése
(1) a megfelelő módon épített kőalapokban nincsenek „üres” terek, azaz olyan részek, melyekben nem találunk követ, melyet csak a habarcsanyag tölt ki. Ügyelni kell, hogy az alaptest külső határolósíkjába kerülő kövek a terhelés hatására nem tudjanak kimozdulni – azaz ide nem kerülhetnek kis méretű kövek, a falazóanyagot alul-felül és oldalt is be kell ágyazni a habarcsba.
(2) csak megfelelő minőségű követ szabad felhasználni.
Ha bizonytalanok vagyunk, akkor legcélszerűbb a környéken hasonló technikával, anyagokkal készült alapozást megvizsgálni – rendszerint ez segít
(3)Figyelmet kell fordítani arra, hogy az alap felső síkjába csak nagy méretű, sík lapokkal határolt kövek kerüljenek, úgy, hogy ne álljanak ki a síkból.
A hiba elhárítása
A kövekből készült alapok hibáit – akárcsak a más anyagból készültekét – igen nehéz kijavítani.
Magának a hiba okának a megtalálása is körülményes – ezért célszerűbb a kivitelezéskor figyelni ezekre a hibalehetőségekre.
Rendszerint csak az alap teljes, vagy részleges kicserlésével, esetleg utólagos alapmegerősítéssel lehet javítani az állapoton. De ezek mind igen költséges és nagy munkát igénylő módszerek.
A (3) pontban írott hiba kijavítható a kövek utólagos visszavésésével vagy egy kiegyenlítő réteg felhordásával – de nem feledjük, hogy mindkét megoldás már beavatkozást jelent a meglévő alap állapotába, nem ad teljes értékű épületszerkezetet…
|
|
2.4. betonalapok készítésének hibái A magánerős építkezések esetében a legelterjedtebb alapozási rendszernek a betonalapok készítése számít. Egy-egy ház építésénél számos más esetben is alkalmazunk betont, vasbetont, ám mivel az alapok jelentős része manapság ebből készül, a betonozási munkák kivitelezésének hibáit itt, tárgyaljuk. A beton kötőanyagból (rendszerint cement), adalékanyagból (legtöbbször kavics, vagy „sóder”) és vízből áll. Hogy milyen erős, mennyi terhet bír elviselni, három dolog határozza meg: az egyes elemek keverési aránya, a bedolgozás módszere és az utókezelés. Ez utóbbiról szeretnek elfelejtkezni sokszor… Alapjaink készülhetnek egyszerű kevert betonból, úgynevezett úsztatott betonból és vasbetonból. Alapjában véve mindhárom esetben maga a betonkeverék, ami a tartást adja – de a kiegészítő szerkezetek is fontos szerepet játszanak. A beton keverése történhet kézi erővel, géppel – és vásárolhatunk kész betont is. Alapvető szabály, hogy csak megfelelő minőségű alapanyagokat használjunk a beton összeállításához. Mit jelent ez? Az adalékanyagnak tisztának, szennyeződéstől mentesnek kell lennie. Nem lehet benne föld, szerves anyag. Tudjuk, hogy a magánerőből történő építkezésnél minden fillér számít – de akkor sem tehetjük meg azt, hogy bizonytalan eredetű, szennyezett kavics (adalékanyagot) használunk fel csak azért, mert az olcsóbb. Gyakran képezi vita tárgyát, hogy milyen adalékanyag szükséges a betonhoz. Mi az a kavics, és mi a sóder…? A köznyelvben mindkét megnevezést használják, de vannak vidékek, ahol mást jelent az egyik, mást a másik. Alapszabályként felfektethetjük, hogy az az adalékanyag megfelelő, amelyik nem csak azonos nagyságú szemcsékből áll, hanem a homok és a kavics vegyesen található benne (szaknyelven homok frakció és kavics frakció is – homoknak a 0-5 mm szemnagyságú anyagot nevezzük, a kavics 10-20,25 mm átmérőjű.) Noha készülnek betonok osztályozott, mosott kavicsból is, a vizsgálatok azt mutatják, igazán jó, és megfelelő szilárdságú beton csak azokból az adalékokból készíthető, amely minden frakciót tartalmaz. Ennek annak tudható be, hogy a kisebb átmérőjű szemcsék ki tudják tölteni a nagyobb szemcsék közötti területet – így lesz homogén, valóban tartós a beton. A megfelelő betonkeverék összeállításának alapfeltétele a megfelelő minőségű cement használata. Ez nem csak azt jelenti, hogy a kellő erősségű fokozatot használjuk: hanem azt is, hogy a cementet a szavatossági idején belül használjuk fel. Már darabokban megkötött, esetleg vízzel áztatott cementet tilos felhasználni. A keveréshez szükséges víz minősége sem mindegy. Vezetékes vizeink többnyire megfelelnek, de gyakori a kutakból, fúrásokból nyert vizek használata. Mielőtt ezeket vennénk igénybe, nem árt pár egyezrű vizsgálatot elvégezni (ezek többnyire csak érzékszervi próbák, de nem szabad sajnálni rájuk az időt. A víz nem lehet szennyezett, iszapos, homokos, szerves anyagot nem tartalmazhat. Ez utóbbit szaglással állapíthatjuk meg: egy-két órát állni hagyunk egy vödör vizet, ha kellemetlen, rossz esetleg kénes szaga van, nem alkalmas a betonkeverésre. A régiek azt tartották, hogy az olyan víz alkalmas betonkeverésre, amelyikből a ló is iszik… mint tudjuk, a ló kényes állat.
Az eddig felsorolt hibák általános alapozási hibák voltak, legtöbbször új szerkezet építésénél kell rájuk különös figyelmet fordítani. A most következő hibák ezzel szemben jellemzően a felújítások, korszerűsítések, átalakítások végzésekor jelennek meg.
|
|
2.5. válaszfalak alatti alapok hibái Válaszfalak alapozásának leggyakoribb hibája az, hogy … egyáltalán nincs is alap az ilyen fal alatt. A válaszfalak alapozásának elhagyása, elmaradása az egyik legjellemzőbb – és leggyakrabban előforduló – kivitelezési hiba egy épület felújításakor. (Új házak építésénél is előfordul e hiba – vagy mert nem készítettek alapot, vagy mert a válaszfal nem oda került, ahová eredetileg tervezve volt, azaz nem az arra szolgáló alap fölé kerül…) Mi ennek az oka? Egyrészt rosszul értelmezett takarékosság, másrészt a megfelelő ismeretek hiánya. Számtalan esetben találkoztam már azzal, hogy egy-egy új válaszfal, vagy – ami szerkezetében hasonló ehhez – éltéglafal, vendégfal alatt nem készül alapsáv azzal a meggondolással, hogy a padlólemez elegendő lesz a terhet tartani. De előfordult már az is (mégpedig nagyvárosi emeletes házban), hogy az újonnan készült válaszfalat egyszerűen a hajópadlóra építették rá. Pedig… gondoljuk csak át: egy tömör égetett agyagtégla falazat térfogatsúlya 1600-1700 kg/m3. Egy méternyi kisméretű téglából készült éltéglafal alaprajzi területe 0,065 m2, azaz egy 1 méter magas fal egy méter hosszon nagyjából 110 kg-al terheli az alatta lévő szerkezetet. Egy 3 méter magas fal pedig 110 x 3, vagyis 330 kg-al. Azaz minden négyzetcentiméterre kb. 5 kg súly jut. A régi megnevezéssel B70-esnek jelölt beton nyomószilárdsága 22 kg/cm2, a B100-asé 30 kg/cm2. Azt gondolnánk tehát, hogy a válaszfal terhét a betonozott padlónak ki kellene bírnia. Bár ki tudja, hogy egy régi ház betonpadlója megüti-e a B100-es, vagy akár csak a B70-es, vagy B50-es minőséget ..?
Csakhogy: a beton nem is a válaszfal által kifejtett nyomóerő miatt megy tönkre, hanem a fal alatti felületi behajlása miatt. Nézzük csak az alábbi rajzot: a lemezszerű padlót a válaszfalunk a terhelés helyén behajlítja – ezt a folyamatot erősíti az ún. pecséthatás is. A behajlás helyén a padlólemez alsó része tönkremegy – a beton húzó-hajlítószilárdsága ugyanis sokkal kisebb, mint a nyomószilárdsága. A B70-es betoné 3,5 kg/cm2, a B100-asé 5,0 kg/cm2.
És figyeljünk csak: az egyszerű élére állított kisméretű téglából készült fallal épp elérjük e határt…
(Megjegyzem: direkt a régi mértékrendszerekben használatos kg/m2, kg/m3 mértékegységekkel mutattam be a példát, ugyanis az új, az ISO szerinti N/mm2, kN/m3 egységek közönséges halandó számára értelmezhetetlenek…)
|
|
|
A válaszfallapokból készült 10 cm-es válaszfal egy négyzetméternyi falfelületének súlya 170 kg. Egy 3 méter magas válaszfal tehát 510 kg, mely 0,1 m2 felületen oszlik meg. A terhelés bizony itt is 5,0 kg/cm2 felett van, az egyszerű betonlemez nem képes elviselni e terhet. További többletterhelést jelent, hogy a szabályok szerint a válaszfalakat bizony ki kell ékelni a felettük álló mennyezethez – azaz a padlóhoz kell feszítenünk. Ennek oka, hogy ellenkező esetben a válaszfal labilis lesz, a legkisebb terheléstől (például egy ajtó erősebb becsapásától is) kidőlhet. A válaszfal alatti padlót érő teher tehát e kiékelés miatt még jelentősen nő, akár a fent kiszámított 5,0 kg/cm érték kétszerese is lehet. Könnyű belátni, hogy egy egyszerű, vasalatlan, bizonytalan minőségű betonpadló nem képes e terhet viselni. A fenti hiba akkor fokozottan jelenik meg akkor, ha a padlózat több rétegű – azaz az aljzatbetonra valamilyen hőszigetelő réteg került, majd arra újabb beton, kiegyenlítő réteg. (lásd rajz: „úsztatott kiegyenlítő réteg) – és erre rákerül a válaszfal. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ilyenkor rendszerint a padló alatti szigetelés is tönkremegy, elszakad, és a talajban lévő nedvesség akadálytalanul áthatol a padlón.
Tudjuk, hogy egy régi ház megvásárlásánál ritkán tér ki akár az eladó, akár a vevő a padló rétegrendjére – a felújítás, átalakítás során pedig nem fordítanak gondot arra, hogy a leendő válaszfal alatt feltárják a padlószerkezetet.
|
|
2.6.alapmegerősítések
(avagy: az alábetonozás nem segít a nedvesedésen…)
Rengeteg épület áll a mai napig úgy, hogy alig-alig találunk alatta alapot: néhány deciméternyi kőrakatra, négy-öt sor téglára kerültek rá a felmenő falak – mégis stabil az épület már sok évtizede – és még sokáig az is marad.
El kell oszlatnunk egy tévhitet.
Sokan gondolják úgy – és a kellő ismeretekkel nem rendelkező ismerősök, rosszabb esetben szakemberek is erősítik elhatározásukat – hogy régi épületük nedvesedését aláalapozással, alábetonozással el lehet hárítani. Pedig ez nincs így.
Tény, hogy a falak nedvesedése és a gyenge alap igen gyakran egymást kísérő jelenségek. De nem az alap kezdetleges voltától nedvesednek a falak! Sokkal inkább attól, hogy akinek nem volt módja erős, az előírásoknak megfelelő alapot készítenie, annak a falszigetelés elkészítésére sem volt lehetősége – vagy mert nem volt rá pénze, vagy mert nem is tudta, mennyire fontos ez a szerkezet.
Számtalan esetben kerestek már meg, hogy segítsek megfelelő kivitelezőt találni alapmegerősítésre, mert nedves a házuk fala és azt hallották, úgy tudták, ez segít.
Részletesen megismerve a problémát, minden esetben kiderült, hogy igaz, hogy nedvesedik a fal, de az alapnak egyébként semmi baja (nem süllyed, nincs megrepedve, voltaképpen stabilan áll). Ebben az esetben el kellett magyarázni a fentieket, és megnyugtatni a tulajdonost, hogy semmi szükség az egyébként igen költséges – és a ház állagát erősen veszélyeztető alapmegerősítésre, alábetonozásra.
Az alábetonozás azért sem segíthet a nedvesedésen, mert – aki látott már ilyen munkálatokat, hamar belátja – maga a technológia nem zárja el a nedvesedés útját; és a beton önmagában nem vízzáró szerkezet.
Az alábetonozás úgy készül, hogy nedves fal alatt a talaj megbontják – ahogy ez szokás kishazánkban –, és kívülről elvégzik az alábetonozást (ami önmagában is rossz technológia, mivel a beton az alap külső síkjának alig harmadát takarja, és szerencsés esetben úgy-ahogy az alap alatt is elterül (a hatvan centis fal alatt lévő 70-75 centi széles alap alatt eleve nem készülhetett rendes betontest…). Ezzel végül is sok pénzért semmi nem oldódik meg. Ugyanis az alá nem betonozott részeken a talajból a nedvesség ugyanúgy fel tud jutni az épület eredeti alapjába – később pedig egy nagyobb eső alkalmával az új betontestek is telítődnek nedvességgel…
Az alapmegerősítés tehát arra szolgál, ami a neve: az alap megerősítésére…
Az alapmegerősítések készítésekor két hiba igen súlyos következményekhez vezethet. Az egyik az imént már említett azon körülmény, hogy a széles alaptest alatt teljes vastagságban a kézi, kisiparos technológiákkal igen nehéz teljes értékű megerősítést végezni. Teljes értékűnek az számít, ha az alap teljes szélességében alátámasztja a megerősítés a régi alapot, és ha… a bekerülő betonkötés után a megfelelő nyomószilárdságot eléri.
Mit jelent ez utóbbi?
A megerősítéshez felhasznált betonnak pontos receptura alapján, szabályos keveréssel kell készülnie, a bedolgozáskor be kell tartani a betonozás szabályait, és a beton megfelelő tömörítéséről gondoskodni kell.
Vegyük sorra e feltételeket:
- a megfelelő receptura, azaz keverési arány kialakítása ritkán valósítható meg úgy, hogy a kertben felállított keverőbe a segédmunkás számolatlanul lapátolja be a sódert, gondolkodás nélkül önti be a cementet és a vizet. Nem hinném, hogy így a szabványoknak, előírásoknak megfelelő betonkeverék előállítható…
- a bedolgozásra ugyanez érvényes: a lapáttal az alap alá „begórt” betonhalmaz nem igen elégíti ki a szakszerű betonozás kritériumait.
- az így bedolgozott (helyesebben: odakerült) betonkeverék tömörítésére nincs lehetőség – és nem is igen szoktak erre figyelmet fordítani a mesterek (tisztelet a kővételnek; láttam már olyat is, hogy a kőműves az árokban térdelve rétegenként csömöszölte a betont…).
Nem véletlen tehát az a tanács, hogy még egy egyszerű családi ház is az alábetonozását csak nagy gyakorlattal és megfelelő gépparkkal rendelkező építési vállalkozásra szabad bízni…
Ebben az esetben a betont telepen keverik, betonmixerrel hozzák a helyszínre, a bedolgozást betonszivattyúval végzik, és a tömörítéshez a megfelelő vibrátorokat alkalmazzák.
Ekkor az alábetonozás megfelel a minőségi és szakmai előírásoknak…
Ha ezeket a szabályokat nem tartják be, akkor az alapmegerősítés helyett csak egy költséges, sok munkával járó, de egyébként teljesen haszontalan alábetonozást kap cserébe az ember…
Az alapmegerősítések készítésénél elkövetett másik, jóval nagyobb hiba (mely akár a ház falának leomlásához vezethet), ha az alapmegerősítést nem szakaszosan végzik. A régi házak alapjai – amint arról a földmunkákról szóló fejezetben már szó volt – nemigen tűrik el, ha mellettük, közvetlen közelükben kiemelik a föld, talaj egy részét. Mégha olyan nagyon gyorsan is készül az alábetonozás, a régi alap, a faltest óhatatlanul megmozdul, hiszen kiemeljük az oldalát megtámasztó földtömeget.
Sajnos, számos ilyen baleset történik évente.
|
|
2.7. előlépcsők és az épületfal mellé épülő kisebb toldalékok, műtárgyak alapozásánál elkövetett hibák
Az előlépcsők, az épület fala mellé kerülő kisebb műtárgyak (pl. teraszok, angolaknák, tárolók) jóval kisebb súlyúak, mint maguk a főépületek. Ezért ezek kisebb mértékben süllyednek, mint az épület. Ennek következében amíg az épület konszolidálódik, a mellépítés nem – és a közötti lévő technológiai rés megnyílik.
|
|
|
A hiba következménye:
A lépcsők, toldalékok és az épület között reepdés alakul ki.
Hiba megelőzése
Az ilyen épületrészeket csak az épület konszolidálódása után szabad megépíteni.
A hiba elhárítása:
Legtöbbször csak visszabontással, esetleg utólagos „tákolmányokkal”
|
