Mátra

Legismertebb vulkáni hegységünk kétségtelenül a hazánk legmagasabb csúcsát magába foglaló Mátra.

A több korszakban egymásra rakódott kiömlési és részben átalakult (tufásosodott) vulkáni kőzeteket már az őskor embere is felhasználta, hasznosította.

Ezek közül is az andezit, a riolit, valamint ezek tufái azok, melyeket évszázadok óta fejtenek e vidéken.

Míg az andezitet értelemszerűen inkább útépítési kőnek használják (például a Recsk közelében fellehető piroxénandezitet), a legismertebb és legnagyobb mátrai kőbányában, a gyöngyössolymosi Kis-hegyen lévőből faragott kő és tömbkő kialakítására alkalmas riolit kerül a felszínre.

A fenti, még működő bányák mellett a Mátrában számtalan településen léteztek még – azóta már felhagyott – kőbányák.

Az alábbiakban részletet olvashatunk Dávid Lóránt: A Mátra hegység kőbányászata című tanulmányából. (A teljes tanulmány itt olvasható)

„Felhagyott kőbányák

a.) Mikroregionális jelentőségű kőbányák

A hegység egykor legnagyobb kapacitású kőfejtője a Sástó közelében levő, az 1970-es években felfejlesztett és gépesített kőbánya volt, ahonnan az útépítési zúzalékkövet nagyobb távolságokra is szállították. A fejtett kőzetanyag üde, vastagpados hiperszténandezit volt. Bár készletei nagyok voltak, a felfuttatott bányászat hatására és környezet- és természetvédelmi okok – a sástói üdülőövezetet zavarták a munkálatok – miatt az 1980-as évek közepén be kellett zárni.

A gyöngyösi Sár-hegy nyugati oldalán a Farkasmály közelében a salak-lapillis andezittufát termelték. A termelvény fagyálló és könnyen formálható. Felhasználása a hegység déli előterében elterjedt. A kőzet alacsony térfogat-súlya és salakos szerkezete miatt a tömör kőzeteknél jobb hő- és hangszigetelést biztosít. A kereslet csökkenéskor a termelés időszakosan szünetel.

A tari Csevicés-völgy északi oldalán levő kőfejtőben a horzsaköves dácittufát termelik. Taron és a környező községekben falazó tömbkőként is használják. A kőzet erőteljesebb agyagásványosodása a felhasználhatóságát csökkenti, ezért a fejtés esetenként igen nagy termelési veszteséggel dolgozott. A kőzet kis térfogatsúlya miatt jó hő- és hangszigetelő. A bányát bezárták.

Recsk körzetének másik – Kanázsvár nyugati oldalán levő – kőfejtőjében a felsőeocén biotitamfibolandezit üde változatát termelték. Minősége hasonló a korábban említett csákánykői kőzetanyaghoz. Termelését a környékbeli szükségletek kielégítésének szolgálatába állították, az 1980-as évek elejéig a helyi termelőszövetkezet melléküzemágaként működött.

b.) Lokális jelentőségű kőbányák

Kis kapacitású és helyi igényeket szolgáló kőfejtők csaknem minden község határában voltak, melyeket általában a termelőszövetkezetek tartottak üzemben. Ilyen a Parád határában levő hársas-hegyi kőfejtő, ahol az eggenburgi-ottnangi szárazföldi homokkőben megrekedt piroxénandezit-telért fejtették.

Kisnána község kőfejtőjében a Hátsó-Tarnóca völgyében az alsóbádeni, üde, tridimites andezitet termelték.

A domoszlói termelőszövetkezet korábban a Tarjánka-völgy déli kijáratánál a Cseri-tető nyugati lábánál indított egy kisebb kapacitású fejtőt kissé salakos kifejlődésű andezitben. A kőzetanyag minőségét hátrányosan befolyásolta a kőzet üregeiben és repedéseiben levő nontronit és halloysit. A kőfejtő termelése csak a község igényét elégítette ki, ezért időszakosan működött.

Abasár község kőfejtője a Kalló-völgy délkeleti kijáratánál a Sár-hegy lábánál van, ahol az építkezési igényeknek megfelelően időszakos termelés folytattak. Helyi útépítéshez zúzalékot is termeltek. Kőzetanyaga középszemcsés piroxénandezit volt.

A gyöngyösi Sár-hegy nyugati oldalán szintén van néhány kisebb, korábban időszakosan termelő kőfejtő, például a fenti említett salakpillis andezittufa-bánya felett és a Pipis-tetőre vezető országút mellett, ahol a vékonylemezes piroxéandezitet útépítési célokra termelték.

Gyöngyöstarján határában két kisebb kőfejtőt tartottak üzemben. Az egyik a község északi részén levő Füledugó-szikla, ahol a biotitos piroxénandezitet fejtették. A kőzet minőségét hátrányosan befolyásolja a repedésmenti erős limonitos és nontronitos mállás, ami miatt a termelési veszteség esetenként nagyon magas volt. A másik felhagyott kőfejtő a község északnyugati részén található, ahol a fejtés gömbös elválású piroxénandezitben folyt. A szerkezetközöket limonit és limonitos mállástermék tölti ki, ami növelte a bánya termelési veszteségét.

A bánya elsősorban a község építési igényeit elégítette ki.

Kisebb, korábban is időszakosan művelt kőfejtő van Gyöngyöspata községben, a Várhegy oldalában. A piroxénandezit részlegesen bontott, ezért nem volt gazdaságos a termelése.

A Szurdok-völgyben két kőfejtő ismeretes, melyeket főleg a környékbeli utak javításakor helyeztek üzembe. A Pince-patak kőfejtője évtizedekig termelt, az elmúlt évtizedben a fejtési fal előrehaladtával megnőtt az agglomerátumos fedőréteg vastagsága, így a termelés gazdaságtalanná vált, a fejtést megszüntették. A Szurdok-völgy déli oldalán szintén van egy kisebb kőfejtő, ahonnan zúzalékkövet termeltek. A bánya a Nagyhársas piroxénandezitjébe települt.

A Nagyhársas nyugati lejtőjén számos kisebb-nagyobb kőfejtő vagy kőfejtőmaradvány van, melynek ezekben a termelést már évtizedekkel ezelőtt beszüntették. A termelvény középszemcsés piroxénandezit volt.

Apc község határában a Somlyó délnyugati lábánál a község keleti kijáratánál és a Kopasz- hegyen számos kisebb-nagyobb elhagyott kőfejtő van. A fejtett kőzetanyag mindenhol középszemcsés piroxénandezit volt. A termelést többnyire a kőzetanyag minőségi romlása miatt hagyták abba.

A lőrinci Mulató-hegyen évtizedekkel ezelőtt kezdték meg a pados és litofízás riolit termelését, a közelmúltban bezárt bánya a környék igényeinek megfelelően termelt. A tömbkőzet fejtésekor keletkező törmelék útépítési zúzalékként is felhasználható volt.

Jelentősebb kőbánya volt a hegység belsejében a Durits-bánya, ahol üde állapotú középszemcsés piroxénandezitet fejtettek. A fejtést a sástói kőbánya felfejlesztésével egyidőben hagyták abba. A bánya megszűntetésének oka a bontott fedőkőzet kivastagodása és a drága kisvasúti szállítás volt.

A hegység magasabb szintjein, a Mátraszentimre melletti Nagy Átal-kőn és a nagylápafői elhagyott kőfejtőkben folytattak még számottevő termelést. Mindkét helyen a kőzet minőségi romlása miatt szűnt meg a bányászat. Nagy-Átal-kőnél a kloritosodás, a másik helyen a hidrotermás bontottság tette használhatatlanná a termelvényt.

A Kékes felé vezető műút közelében két kisebb kőfejtő volt. Mindkettő vékonylemezes piroxénandezitet fejtett. Ez kizárólag útépítési zúzalékként volt felhasználható.”