Mecsek, Villányi hegység

A Dél-Dunántúlon fekvő hegység más hegyvidékeinkhez hasonlóan számos különböző tulajdonságú építőkővel rendelkezik.

A hegység fő tömegét a triász és a jura időszakban lerakódott mészkövek alkotják, alattuk gránit alapzat nyugszik. A Nyugat-Mecsekben a perm-triász homokkövek dominálnak.

Itt található hazánk egyetlen gránitlelőhelye, melyet az erdősmecskei bányában fejtettek.

A mélységi kőzetnek számító gránit az úgynevezett Mórágyi rögben, nagyjából 18 x 11 km-es területen került a felszín közelébe a geológiai hatások, gyűrődések révén.

Több helyen is fejtették (Feked, Geresd, Szebény) ezt, az „igazi” gránittól a „biotit-gránit” megnevezés különbözteti meg. Ezt a nevet a sötét biotit csillámokról kapta. A biotit kálium tartalmú magnézium-vascsillám (KAl₂(AlSi₃O₈)(OH,F)₂₎, melyet káliumcsillámnak is neveznek.

A gránitnál fiatalabb, de több tízmillió éves az a vöröses homokkő, mely a triász korában rakódott le a Kővágószőlős, Kővágótöttős környékén. Vöröses színét a vastartalmú ásványoktól kapta. Régóta használják a környéken ablakkeretek, kapuoszlopok és különféle szakrális faragványok készítésére (sírkövek, útmenti keresztek). A két településen évszázadok óta nemzedékeken át éltek meg családok e kőnek a megmunkálásából.

Kővágószőlős házainak jelentős részét is e kő díszíti, lábazatnak, nem ritkán falazóelemnek is használták.

Hogy már régóta ismert anyag, más sem bizonyítja, mint hogy a régóta romos kővágószőlősi pálos kolostor falazatában is nagy számban megtalálhatjuk.

Szintén triász korú az a sötét színű, állatok mészvázaiból lerakódott mészkő, melyet a környéken gyakran használnak építőkőnek. Bükkösd környékén fejtették, jól megmunkálható és – vakolva bár – időtállónak bizonyult.

A fiatalabb (jura, kréta korú) mészköveket inkább továbbfeldolgozásra bányászták (vaskohászatban, építőiparban), de utak építésére is használták időnként (Nagyharsány, Szársomlyó-hegy, Villányi hegység).

A miocén korú sárgás színű homokkő (melyet a budafai bányában fejtettek) inkább reprezentatív célokat szolgált, a népi építészeten nemigen használták fel. Ebből készültek a pécsi dóm tornyai és székesegyház előtt álló két obeliszk is.

Csak itt a Mecsekben fejtették hazánkban a csengőkőnek is nevezett fonolitot, mely úgy Keletkezésekor a földkéregben felfelé haladó magma kevéssel a felszín alatt megrekedt, ott hűlt és kristályosodott ki. A világos szürke, zöldesszürke színű kőzetet régebben elsősorban útburkolásra használták. termelték. A nyomást jól állja, azonban az időjárás viszontagságaival szemben nem igazán ellenálló, ezért építőkőnek nem használták. Mára már bányászata is megszűnt.