Soproni hegység

A Soproni-hegység fő alkotótömege az a lajtamészkő, melyről már korábban is szóltunk, a Főváros körüli építőkövek bemutatatásakor.

A kő nevét tulajdonképpen éppen az e hely közelében futó, az egykori történelmi Magyarországot Ausztriától elválasztó Lajta-hegységről (és a kis Lajta folyóról) kapta.

A fertőrákosi mészkő 100-150 m vastag, durvaszemcsés sekélytengeri üledék. Anyagát vörösalgák, csigák, kagylók, tengeri sünök és mohaállatok felőrlődött váztörmelékei alkotják, de ép példányok is bőven akadnak benne.

A Fertőrákoson, és a ma Ausztria területén található Margitbányán fejtett mészkő évezredek óta kedvelt építőanyag: már ismerték a rómaiak is. A közeli Carnuntum (a mai Bécs mellett), Scarbantia (Sopron) épületei, védőfalai is ebből az anyagból készültek, és valószínűleg ez alkotja a jáki templom falazatát is. Egyes vélemények szerint már a rómaiak előtt a környéken élt boi-ok, kelták is használták e követ a Kr. előtti IV. században

Igazán a XVIII-XIX. században vált kedvelt falazóanyaggá. Könnyen fejthető, szállítható, hatalmas mennyiségben emelték ki tömbjeit és szállították a közeli nagyvárosok építkezéseihez. Bécs, Pozsony házainak jelentős része ebből az anyagból épült, de Sopron környékén szinte minden községben megtaláljuk még ma is a „rákosi” kőből épült épületeket. Először csak a templomok épültek belőle, de hamarosan a lakóépületek anyag is ez lett.

Részlet Ratatics Ottó - kőfaragó mester honlapjáról:

„A Lajta mészkő kialakulásában jelentős szerepet játszott egy növény, egy mészkiválasztó alga a mészalga vagy zöldalga, mely tömegesen ált ebben a sekély tengerben. A Lajta mészkő összlet általában durva, ritkán keményebb tömött mészkőből vagy laza mészhomokkal álló képződmény, amelyben helyenként agyagos, márgás padok is települtek. A megfigyelhető üledék mind igen sekély tengerben keletkezett, partszegélyi képződmények, olyannyira, hogy a tengerfenék még általában hullámverés övébe esett. Ennek következtében a mészkő anyagát elsősorban, kőzetalkotó jelleggel a mészalga szolgáltatta. A rengeteg mészalga fenéki gyepszőnyegei a hullámverés áldozatául estek, összetöredeztek és a törmelékanyagok a mészkő felépítésében így főszerephez jutott. A kövületekbe zárt fauna édesvízre utal, mely a víz visszahúzódásával formálódott és szilárdult meg.

A ma már védett területként megtekinthető nevezetes fertőrákosi bánya művelésének kezdete az 1500-as évekre tehető. A nagy kőfejtőről először 1587-ben Draskovich bíboros úrbáriuma szól, ezekben az években jelentős kőkitermelést nem végeztek, csak alkalmi kőfaragók fejtették a követ. A kőfejtés Simon János győri püspöksége idején bontakozott ki. 1857-ben bécsi bérletbe került a bánya. Ezidőben épült Sopron és Bécs számos lakó és középülete fertőrákosi kőből Többek között a soproni Szent Mihály templom, vagy a bécsi Stephansdom. Említhetnénk példaképpen akár a fertődi Esterházy kastélyt vagy a keszthelyi Festetics kastélyt is, mint a fertőrákosi kő minőségének tanúbizonyságát. Az épületmunkákon túl számos síremlék, emlékmű és szobrászati alkotás alapanyagául szolgált a festőrákos Lajta mészkő.

A fertőrákosi kő főbb jellemzői:

Színét tekintve sárgásfehér színű kőzet, test sűrűsége viszonylag tág tartományban határozható meg, légszára állapotban 1.750 kg/m3 - 2.500 kg/m3.

Nyomószilárdsága légszáraz állapotban 12.5 MPa.”

A rákosi kő az időjárásnak közepesen ellenálló, ezért inkább vakolt szerkezetekben érdemes alkalmazni. Anyaga nemigen tud ellenállni az időnek, jó példa erre a kőszegi Szentháromság szobor, melyet 1713-ban állítottak fel, de azóta már 3 alkalommal (1813-ban, 1869-ben és 1974-ben is restaurálni kellett). E kőből készültek a Budai Vár épületeinek kőlábazatai is (a legutóbbi időben már a Margitbányáról kikerült kövekből, sajnos ezeket az időjáráson túl még az utak, járdák sózása is roncsolja.

A kőbányászat Fertőrákoson 1948-ban megszűnt. A különleges bányaműveléssel létrejött oszlopcsarnokos barlangrendszert ettől kezdve idegenforgalmi célokra alakították át és használták fel. Kezdetben a szabadtéri színpad, 1970-től pedig a kiépített Barlangszínház kínált a nyári hónapokra kulturális, főként zenei programokat.

A bánya hatalmas termeinek falán és a 15-25 méteres oszlopain, azaz a hajdanvolt tenger lerakódásaiban jól megfigyelhetők a megkövesült állat- és növénymaradványok. Bizonyos helyeken a mészkő magába zárta a környéken az idő tájt működő vulkánok hamuját is. Erről tanúskodnak a világosabb mészkőtől elütő, sötét színű, néhány centiméter vastagságú tufarétegek.

A mészkő őslényeinek, valamint a felszín sajátos növény- és állatvilágának tudományos feltárása és védelmének igénye a századforduló óta együtt jelenik meg. Varga Lajos soproni honvéd-főreáliskolai tanár 1931-ben "...a védelem szükségességét és megkésettségét" fejtette ki a Magyar Természettudományi Társulathoz küldött dolgozatában. Húsz évvel később a Műemlékek Országos Központja nyilvánította védetté a fertőrákosi kőfejtőt.