Kőházak hibái

A kőfalak hibái, azok megelőzése, javítása

Kivitelezési hibák

A hibás építőipari munka, kivitelezés minden épületnél gondot okoz, de a kőházaknál fokozottan érvényes ez: a hibák kijavítása, a falak esetleges visszabontása és újraépítése lényegesen nagyobb költséggel jár, mint bármilyen más faltípusé. Mindig gondolni kell arra, hogy az elkészült szerkezetekhez más, fontos szerkezetek kapcsolódnak. Például az alaphoz a szigetelés és a fal, a falhoz az áthidalók, a födémhez a tetőszerkezetek. És a kőépítkezés esetén ezek kapcsolataira mindig különös figyelmet kell fordítani.

Alapozási hibák

A kőházak - a közhiedelemmel szemben - ugyanolyan érzékenyek az alapozási hibákra, mint a téglaházak, esetleg a földfalazatú házak. Az alapokba nem fagyálló, vagy éppen nedvességszívó követ tilos berakni. Ezt elődeink is tudták, ezért ritkán találkozunk olyan kőalappal, ami a nedvesedés miatt ment volna tönkre. Szintén fontos előírás, hogy tilos alapfalat egyszerű mészhabarcsba rakni, helyette mindig javított mészhabarcsot kell használni.

Amint arról a kőanyag megválasztásáról szóló fejezetben olvashattunk, a kövek nyomóerőnek jól ellenállnak, ám hajlító-húzószilárdságuk csekély. Ezért nagyon fontos, hogy az alap úgy legyen kialakítva, hogy a kőfalazatot ne érje egyenlőtlen süllyedés. Ez érvényes arra is, hogy az alapnak homogénnek kell lennie, de arra is, hogy az alap alatti talaj teherbírása is egyenletes legyen. Az itt látható épület repedését valószínűleg ez utóbbi körülmény okozta: az altalaj változó minőségű, amelyre nem figyeltek az alapozás készítésekor, ezért az épület bal oldala megsüllyedt - a fal eltört.

Fontos szempont, hogy az alapok felső síkja valóban sík legyen: gyakori, hogy az ide kerülő kövek nem egyenletes síkot, felületet adnak ki. Ez a rákerülő szigetelést tönkreteszi, átlyukasztja. Napjainkban a kőházak alapjainál is a beton alkalmazása célszerű.

Beton alap szigeteléssel

A falak építése

A hagyományos épületek építéséhez használt kvadrát-kövek (azaz puha építőkövek) rakása a téglafalakhoz hasonlatos szabályok szerint történik. A köveket téglakötésben kell rakni, figyelve arra, hogy a függőleges fugák ne kerüljenek egymás fölé. Kőfalaink ennek az előírásnak többnyire meg is felelnek.

Terméskő falak építési hibái

Az úgynevezett terméskő falak - azaz a szabálytalan kőből rakott falak - esetében ez az előírás már nehezen tartható be. Ezeknél feltétlenül szükség van a kőműves mester szakmai tudására, tapasztalatára. A köveket úgy kell összeválogatni, úgy kell egymás mellé helyezni, hogy a fal szabályos, és egyben tartós legyen. A mellékelt ábra a terméskő falak rakásának tipikus hibáit mutatja be.

1: fuga hiánya, a kövek egymáshoz érnek

2: üres kőköz, túl sok habarcs kell a fugába

3: több kövön átérő álló hézag

4: túl kis méretű kő

5: átmenő hézag

6: vékony kő a fal szélén

1: csak futósorba rakott kövek, a kötősor hiánya

Boltozatok, boltívek

Igen komoly gondot okozhat a kőből készült boltívek, boltozatok és áthidalók nem megfelelő kivitelezése. Arról már volt szó, hogy a köveket a terhelési irányukra merőleges rétegződéssel kell beépíteni. Ez vonatkozik ám a boltívekre is.

A kőből készült boltozatok hézagai nem lehetnek felül 3 centinél, alul 1,5 centinél vastagabbak, mert akkor a kövek már nem feszülnek egymáshoz, és a habarcsréteg nem elegendő "ragasztó", hogy összetartsa a boltívet. A boltozatok, boltövek építésénél ügyelni kell arra, hogy az alátámasztó mintaívet - ramonádot - csak a teljes kötés (2-3 hét) után szabad elbontani.

Konzolok kőből

Nem ritkán találkozunk kőből készült konzolokkal. Ezek hibáit leggyakrabban a törés vagy a nem megfelelő befogás okozza. Törés esetén nincs mit csinálni: a követ ki kell cserélni. A régi előírások szerint legalább 30 centis befogás kell egy kőkonzolnak, és a kinyúlás 110 centiméternél nem lehetett több. A megfelelő leterhelést régen úgy biztosították, hogy legalább egy emeletnyi felmenő falazattal kellett leterhelni a kőkonzolt. Ha a befogás nem megfelelő, akkor utólagos alátámasztással lehet segíteni a gondon. Mélyebb befogást szintén csak cserével lehet megoldani, a kőkonzolok toldása nem megengedett.

Kövek hibás elhelyezése - rétegződés

Réteges kövek elhelyezésénél fokozottan kell ügyelni arra, hogy a rétegek ne vezessék be a falazat belsejébe a vizet. faragott köveknél, az időjárásnak kitett díszítőköveknél a faragást úgy kell elvégezni, hogy a rétegek vízszintesen álljanak.

Kövek hibás elhelyezése - nedvszívó kövek

Gyakori hiba, hogy a nedvszívó kövekkel (tufák, puha mészkövek), szárazon falaznak. A kő elszívja a habarcsból a nedvességet ugyanúgy, mint a tégla: a habarcs nem köt meg.

Kövek hibás elhelyezése - a falazat és a lábazat azonos időben történő falazása

Lábazati kő törése

Kő, de téglafalaknál is gyakran előfordul, hogy az épület lábazata vagy akár egész homlokzati fala burkolást kap. A régi mesterek is elkövették azt a hibát, amivel ma is gyakran találkozni: a falazat és a burkolat azonos időben, vagy csak kis eltéréssel történő megépítése. Gondolkozzunk csak egy kicsit. Egy hagyományos, kisméretű téglafal magasságának kb. egynegyedét a fúgák teszik ki. (6,5 cm vastag téglához 1,0-1,5 cm vastag habarcsréteg tartozik.). Az elkészült falban a habarcsréteg összenyomódik, ez jól ismert, természetes jelenég, Egy földszintes háznál ez az összenyomódás akár 2-3 cm is lehet, egy több emeletes háznál akár 5-6 cm. A frissen készült falak súlyuknál fogva minden esetben süllyednek i megépültük után - ez is ismert jelenség. A falak összenyomódása, a házak süllyedése egy idő után megáll, ezt úgy nevezzük, konszolidálódik. De ehhez több hónap, akár egy év is kell. A burkolatok, lábazatok hézagai ennél sokkal ritkábban helyezkednek el - hiszen a kövek magasabbak -, és ugye maga a lábazati fal, burkolat is alacsonyabb. Azaz nincs akkora súlya. Tehát kevésbé tömörödik, süllyed. Ha azonban a lábazatot a fallal egy időben, vagy a rögtön annak elkészülte után építik meg, a teherhordó faltömörödését, süllyedését a burkolat nem követi - óhatatlanul elválik a faltól, törik, nem ritkán kiborul a helyéről. A törés jellemzően vízszintes vagy közel vízszintes irányú. A mellékelt kép egy ilyen lábazati követ mutat.

A kövek közötti fugázás hibái - túl vékony fugaréteg, túl híg habarcs

Sajnos igen gyakori jelenség, hogy a falba kerülő kövek között nincs megfelelő vastagságú habarcsréteg. A szabálytalan határolólappal rendelkező (azaz hullámos szélű, lapú) kövek esetében nem is olyan egyszerű ez. A "mester" fejében az jár, hogy spóroljon a habarccsal - igyekszik a lehető legvékonyabban felkenni a kő felületére rakáskor. Igen ám, de ha a kő egyik felén 2-3 centiméter vastag a habarcs, a kő egy kicsi kipúposodásnál ez már csak 1 cm, esetleg még annyi sem. És a kő beépítése után súlyánál fogva összenyomja még ezt az egy centit is: a következménye, hogy a kövek között nincs kitöltő réteg, a kövek egymáshoz érnek, és a lejjebb lévő kő összetörik a felett lévő kő, és falazat nyomására. Pedig az előbb leírt szabályt jó bő fugával át lehet hidalni. Szintén figyelni kell a fúgaanyag sűrűségére. A túl híg habarcs kifolyik akövek közül, ami felesleges pazarlás, és a kifolyt anyag hiányozni is fog a falazatból.

Kövek közötti fugázás hibái - rosszul megválaszott fugázó anyag

Gyakori hiba, hogy a habarcs anyaga nem illeszkedik a beépített kőanyaghoz. Hogy minél erősebb legyen a fal, gyakran hibásan jó erős cementes habarccsal végzik a falazást puha kövek (tufák, mészkövek) esetében is. Ez pedig óhatatlanul a falak, a falazókövek tönkremeneteléhez vezet. Ennek két oka van, fizikai és kémiai oka. A cementhabarcs megkötött állapotban jóval nagyobb szilárdsággal rendelkezik, mint a falazásra használatos puha vagy félkemény kőfajták. A portlandcementből készült falazóhabarcs törőszilárdsága 1 éves korában akár a 400 kg/cm2-t is elérheti. Ezzel szemben a hazai puha, félkemény falazókövek alig 150-200, esetleg 300 kg/cm2-t képesek elviselni - de van, amelyiknek a szilárdsága a 100 kg/cm2-t sem éri el. Magától értetődik, hogy egy puha kőből és közte kemény, nagyszilárdságú kitöltésből (azaz a habarcsból) álló falazatban teher hatására a puha kő fog tönkremenni. Sőt: a kemény kitöltés a különféle erőhatásokra maga is nyomja, feszíti a puhább követ - "elrágja" mondják a szakemberek.

A leírt hiba csak úgy előzhető meg, ha a falazást a kőhöz illeszkedő habarccsal, azaz mészhabarccsal végezzük. Régen gyakori volt a sárhabarcs, agyaghabarcs használata, mely igen rugalmas kitöltést eredményezett - és mivel az anyag puhább a kőnél, nem okozott ilyen gondot. Az agyaghabarcs azonban nem adott kellő szilárdságot a falnak (igaz, ma is állnak 150-200 éves sárhabarcsba rakott kőfalak). A rossz habarcsanyag használatából eredő hibát, károsodást legtöbbször csak a kő cseréjével lehet orvosolni.

Kövek közötti fugázás hibái - fugázás hiánya, mélyített fuga készítése

Bár mutatós, de vakolatlan kőfalazatoknál, főleg puha anyagú köveknél a fugázás hiánya, vagy a mélyített fuga kialakítása mindig veszélyt hordoz magában. Az építőkövek között maradt 1-2 cm mély hézagba kerülő csapadék ugyanis áztatja a falat - a kis peremen megálló víz a követ áztatja, esetleg vegyileg oldja is. A kő széle ennek hatására mállani, peregni kezd. De ugyanígy gondot okoz a fugába lerakódó, a szél által hullott por is. nem csak elcsúfítja a falat, hanem - ahogy azt a biológiai károkról szóló fejezetben leírtam - jó táptalajt nyújt a növények megtelepedésének is. A vakolatlanul hagyott kőfalak esetében tehát mindenképpen a síkba hozott vagy kidomborodó fuga a jó megoldás. A mellékelt képeken példát láthatunk a kikenés nélüli és a sík fugával készült kőfalra is.