|
Kövek fagyási sérülése
|
|
A kövek fagyási sérülése elsősorban díszítőkövek, burkolókövek esetében fordul elő. Ha azonban építőkövek, egy ház falát alkotó kövek fagynak meg, akkor a kár igen súlyos lehet, akár az épület teljes tönkremenetelét okozhatja - így az alábbiakban elsősorban a kőfalazatok, kőből épült házak ilyen jellegű problémáiról szólok.
A megfagyott víz térfogata kb. 10%-al megnő. Ennek abban az esetben, ha van helye tágulni, nincs jelentősége. De ha a vizet fagyhatás éri a kövek pórusaiba zárva, elkerülhetetlen, hogy nyomja, feszítse azt. Régi szabály, hogy fagyállónak azt a követ tekintjük, amely a 25-szörös fagyási próba után tömegének 10%-ánál kevesebbét veszíti el. A fagyási próba nem más, mint a kőből vett próbatest lefagyasztása majd felengedése. Ám ne feledjük, hogy egy falba beépített kő akár egy erősebb télen is (december-február között) akár 100-150-szer is megfagyhat és felengedhet. És ez csak egy tél... épületeink azonban nem egy vére, de 50-100 évre készülnek. Azaz akár 10-15000 ezerszer is ki vannak téve fagyásnak. |
|
Érdemes megjegyezni, hogy nagyobb kőfalak, kőépítmények esetében a fagyási kár elsőként a déli, napsütötte oldalon jelenik meg. Ennek az az oka, hogy télen a napsütés hatására ez az oldal gyakrabban - akár naponta is - felmelegszik, a kőanyagban lévő víz felenged, majd éjjel, amikor a hőmérséklet lecsökken újra megfagy. Azon az oldalon, amely északra néz, vagy amely árnyékban van, a kövek kifagyása sokkal kisebb mértékű.
|
Tipikus kifagyásos sérülések egy kőpillér napsütötte oldalán |
|
A hiba úgy előzhető meg leginkább, ha megfelelő anyagú követ helyezünk a megfelelő helyre. Elődeink ismerték a kövek tulajdonságait és igyekeztek, hogy csak olyan kövek kerüljenek beépítésre, melyekkel ilyen gondok nem merülnek fel. Lakóépületeink jelentős része ilyen kövekből épült, és mégis, hogyan lehetséges, hogy nem mentek tönkre az elmúlt 80-100-150 évben?
Először is: amennyire csak mód volt rá, igyekeztek csak valóban száraz, nedvességtől mentes köveket beépíteni. De tudjuk, a kényszer (főleg az anyagi kényszer, azaz az építési munkáért kapott fizettség) nagy úr. Ezért gyorsan kellett építkezni, és - főleg a nagy kőépítkezések időszakában, XIX-XX. század fordulóján - bizony nedvességet tartalmazó "bányanedves" köveket is rendszeresen beépítettek. Szerencsének mondható, hogy ez leginkább a nagy bérházak építésénél fordult elő, a magánépítkezések, főleg a népi kőépítészet tárgykörébe sorolható épületeknél ilyen kényszer nem volt - így általában már kiszáradt, nedvességtől mentes, vagy csak igen kis nedvességet tartalmazó kövek kerültek az épületek falába.
Ha használat során derült ki ez a probléma, akkor felületi védelemmel igyekeztek védekezni. Az évszázadok során számos módszert kidolgoztak. A rómaiak olajfestékkel kenték be a köveket, később mésztejjel kezelték felületüket, a XIX. században a paraffinos bevonás terjedt el. De próbálkoztak vízüveggel, fluátozással (magnézium, alumínium szilikofluorok) alkalmazásával is. Ez utóbbi eljárás kifejlesztésében egy magyar szakember, Szerelmey Miklós, egykori 48-as honvédtiszt is közreműködött, az általa feltalált anyagot egészen a II. világháborúig használták. A 20-as években a paraffin és a benzin 1:5 arányú keverékével permetezték be a köveket, melyeknek száraznak és melegnek kellette lenniük. Ezt az eljárást csak 18 fok felett volt szabad alkalmazni - elég jó hatásfokú volt. A védelemül felhordott anyagok védték, konzerválták is a köveket. Egy gond azonban mindegyikkel volt: amelyik tényleg jól megvédte a követ a külső nedvességtől, az egyben a belső nedvességet is bezárta a kőbe - és ez legalább akkora gondot tudott okozni, mint maga a fagyás. A védőréteg ugyanis nem engedi eltávozni a kőben lévő nedvességet, ami feldúsul, megnő a nyomása, és egy idő után a kő felületén leválásokat, a málláshoz hasonló jelenséget okoz. A kőfelületek megvédésének legjobb fizikai módja - ha bevakoljuk őket. A vakolatnak természetesen olyannak kell lennie, mely nem zárja be a falba a nedvességet. Mind a puha építőkövek (tufák, mészkövek), mind a vulkáni kövek esetében erre a mészhabarcs a legalkalmasabb. |
