Kőházak hibái

A kőfalak hibái, azok megelőzése, javítása

Kövek mállása, porladása

A kövek legjellemzőbb károsodása a mállás. Ezt gyakran fagykárok okozzák (melyekről itt olvashat az érdeklődő), de számos más oka is lehet. A kémiai és biológiai hatásokon túl olyan fizikai elváltozások is keletkeznek a kőben, melyek jellemzően évekig, évtizedekig rejtve maradnak, s csak akkor derül fény rájuk, amikor már visszafordíthatatlan károk keletkeznek.

Fontos tudni, hogy a mállás legtöbbször nem csak egy okra vezethető vissza - legtöbbször több, egymással egy időben, vagy egymás után meginduló, egymásból következő változás okozza a kövek ilyen jellegű tönkremenetelét. Példa erre, hogy bizonyos biológiai kárt (növény megtelepedését) mindig követ fizikai vagy kémiai elváltozás (repedések megjelenése, illetve a mészkő anyagú szerkezet kémiai átváltozása). Jellemzően ez a jelenség először a felületen indul meg, de éppen az építőkövek esetében nem ritka, hogy mélységében is tönkreteszi a követ.

Felületi hámlás következtében sérült kő.

Ennek oka a következő.

A kőtömb pórusaiban lévő víz - legyen az falazati kő, vagy burkolókő - a kő felszíne felé igyekszik. Amikor a kőfelszínhez ér, a víz elpárolog. Ám az általa szállított oldott anyagok (jellemzően kalcit- és gipszkristályok, és szilikátok, illetve ezek sói) a víz eltávozásával kicsapódnak. Mégpedig a kő felületén illetve az alatta fekvő pórusokban, mintegy kérget, "bőrt" alkotva a felszín alatt. Ha a kő belseje további vízutánpótlást kap, ez a víz már nem tud eltávozni a kéreg alatt. Felgyülemlik ott, és nyomást fejt ki belülről a kő határoló felületére. Egy idő után a víznyomás olyan mértékűre nő, hogy annak a kő felületi kéregződése nem tud ellenállni - lemállik, sok esetben robbanásszerűen válik le. A szakemberek ezt kőhámlásnak nevezik, s gyakran összetévesztik a fagyási sérüléssel.

Elsősorban a burkolókövek hibás formaalakításának tudható be a csapadékvíz, a levegő nedvessége miatti hámlás, tönkremenetel. Az itt bemutatott kőanyag egészen különös következményekkel járó tönkremenetelének az oka az, hogy az épület homlokzatán kialakított féloszlopok lábazatainak felső felülete úgy került kialakításra, hogy arról a víz nem tudott lefolyni. Az itt megálló víz folyamatosan áztatta a kőanyagot, nyáron a megálló víz, télen az ismétlődő kifagyások miatt került ilyen állapotba a kőanyag.

Hibásan faragott kő mállása: a díszítő galléron megálló víz kémiai, fizikai hatásával tönkretette a követ.

Nem igazán közismert, de a kövek közül számos igen érzékeny a hőmérsékletingadozásra. Főleg azok a kőzetek, melyek több, különböző ásványi szemcséből tevődnek össze. Ezek ugyanis az őket érő fizikai hatásokra másképp viselkednek, és ez a kövek porladásához vezet. Csak két lényeges példa: ha a kőzet különböző hőtágulási tulajdonságokkal rendelkező szemcsékből áll, azok a napsütés, a hideg hatására másképp tágulnak, mozognak - és szétrepesztik a kőzetet.

Az eltérő kémiai-fizikai összetétel is oka lehet a mállásnak. A különféle tulajdonságú szemcsék más és más módon viselkednek az egyes vegyi anyagok hatására - ami szintén málláshoz vezet.

Érdemes megjegyezni, hogy azonos időben, azonos módon beépített kövek is eltérően viselkedhetnek a mállási folyamatokban. Nem ritkán két egymás mellett lévő - ránézésre azonos - kő közül az egyik elmállik, a másik nem. Mint az itt látható fotón. Ennek oka, hogy gyakran a kőbánya más-más helyéről kikerülő kövek eltérően viselkednek. A bánya egyik felébből azonos kinézetű, szemszerkezetű, de más nedvszívó képességű kő kerül ki, mint a másik feléből. Ezek egymás mellé építve eltérően reagálnak a nedvességre, a mállasztó hatásra.

Egyes kőfajták érzékenyek a tűzre. A mészkövek szétbomlanak, más, zárványos kövek pedig magas hőmérséklet hatására robbanásszerűen repednek széjjel (például a palák). Ugyanez igaz a nedves kövekre is: a víz a belső üregekben gőzzé alakul, és szétveti a követ.

Agyagzárvány miatt tönkrement kő

Különösen nagy kárt szenvedhetnek azok a kövek, melyekben agyagzárványok rejtőznek. Az agyag víz hatására duzzad - amennyiben nincs elég helye, akkor szétfeszíti a követ. Szintén a kő mállásához vezet az agyagban lekötött víz fagyása. Ez kitágulva a kő tönkremenetelét okozhatja.

Az agyagzárvány elsősorban akkor okoz komoly gondot, ha a beépített kő felszínéhez közel van, vagy éppen a felszínén is kibukkan. A felszínhez közeli zárványok akár már egy tél alatt is áttörhetik a kő felületét, a felszínen lévők pedig a csapadék hatására kioldódnak; mindkét esetben helyükön lyuk alakul ki a kő felületén.

Az ilyen, látható, vagy könnyen felfedezhető hibás kő beépítése súlyos kivitelezési hiba.

És végül nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy a mállásnak igen gyakran lehetnek biológiai okai is. Ezekről itt olvashatunk.

A mállásból eredő károk elhárítása mindig a mállás okának kiderítésével kezdődik. Hogy mikor milyen eljárás szükséges, azt csak ezt követően lehet meghatározni.