Kőházak hibái

A kőfalak hibái, azok megelőzése, javítása

Kövek elszíneződése - graffitik

Szennyezet kőburkolatú épület

A kövek természetes állapotukban a különféle fizikai-kémiai folyamatok hatására változtatják színüket. Ez a hatás lehet a napfény ultraibolya sugárzása, de lehet kémiai anyagok hatása vagy például a rosszul megválasztott vízelvezetés miatt ráfolyó csapadékvíz hatása is. Gyakori, hogy a kővel olyan anyag, szerkezet érintkezik, mely elszínezi. Legismertebb a bronzszobrok talapzatának zöldes színeződése, mely a bronz (réz) hatására következik be. Ez ellen igen nehéz védekezni.

Az elszíneződés okairól röviden

Nagyvárosokban álló kőfalak, kőburkolatok jellegzetessége a városi levegőben lévő por és korom lerakódása, mely szürkévé színezi a követ. Az 1970-es, 80-as évekig a városi szénfűtés levegőjében évi több ezer tonna kén és szénszármazék rakódott le. (Ez nem csak azzal ártott a köveknek, hogy elszínezte őket, de vegyi hatással is volt azokra. Erről a kémiai károkról szóló fejezetben olvashat az érdeklődő.)

A víz nem csak száraz állapotban rakódott le, hanem esős időben a csapadék által feloldva a kövek minden kis részébe beleívódott. Ezért szinte egyenletes kérget, színt adott a köveknek. Már ez önmagában is gondot jelent. Az esztétikai hiba csak fokozódik, amikor a kő felülete a mállás, porladás miatt lemezesen, darabosan elválik. Ilyenkor a levált felület helyén a friss, még szennyezetlen kő élénk, eredeti színe bukkan elő - s ezzel a már megszokott, "patinás" felület zavarossá, csúnyává válik.

Szintén esztétikai hibát okoz a kőfelületen lecsorgó esővíz. Van, amikor a "patinás" kövön végigcsorogva feloldja az elszínezést, ami így világosabb lesz - s van, amikor éppen ennek a fordítottja történik: a kő feletti felületről, épületszerkezetről lefolyva koszt, szennyeződést hord a kőanyagra. Ez utóbbira mutatok példát a mellékelt fényképen. A kőlépcsőre folyó víz el is színezte és ki is vájta a kőanyagot.

A kemény, tömött szövetű kőzetek (édesvízi mészkő, márvány), illetve a magas kvarctartalmú kövek (pl. a homokkövek) a szennyeződés miatti elszíneződést kevésbé szenvedik el, mint a porózus, érdes felületű kövek. Jó példa erre a főváros környékén bányászott hárshegyi (ürömi) homokkő. A szép, és igen tartós kőanyag a XIX-XX. század fordulójától igen kedvelt kő volt, főleg házak és kerítések lábazati burkolataként használták. Vannak kerületek, például a XI. kerület, vagy Zugló, ahol ezer és ezer olyan ház épült, amelyeknél találkozunk vele. Ám a ma ismert képük nem azonos azzal, mint amikor beépítették őket: az évtizedek alatt az időjárás és a szennyezett városi levegő "patinával" borította őket - jellegzetes képet adva az utcáknak, melyekben állnak. Néhányuk az elmúlt években letisztításra került - meg kell jegyezni, hogy nem biztos, hogy jó ötlet volt abban az esetben, ha az épület körülöttük nem újult meg...

Gyakori jelenség, hogy az eredetileg fehér vagy sárgás mészkő, tufakő sötétebb, barnás árnyalatúvá válik. Ez arra utal, hogy a kőben víz van jelen, ami nem tud eltávozni. Ilyenkor meg kell vizsgálni a szerkezetet, mert a benne lévő víz könnyen fagyási károkhoz vezethet.

Ha a kő állaga nem romlik az elszíneződés által, és nem zavaró a sötétebb szín, az így keletkező patina, azaz a elszíneződés kifejezetten szép, kedvező képet ad a kőszerkezeteknek. Gondot inkább az jelent, ha egy ilyen kőfelületen javítást vagy kőcserét kell végezni - szinte lehetetlen a meglévő kő színének megfelelő cserekövet találni...

Védekezés az elszíneződés ellen

A kő elszíneződése ellen általában felületi kezeléssel, impregnálással lehet védekezni. A kőkonzerválásról itt írok részletesen. Ám ennek is vannak hátulütői. Elsősorban itt is érvényesek a felületi bevonatokra vonatkozó megállapítások, kötöttségek - elsősorban a kőfelület lezárásának veszélyei. Másodsorban elengedhetetlen, hogy a kő az impregnálás előtt tisztításra kerüljön.

Faltisztítás

(fotó: IFOTECH Kft.)

A kövek tisztításáról

Az népi építészetben használatos építőkövek, valamint a nagyvárosi épületek falazatába kerülő kövek elszíneződése ritkán fordul elő. Kis településeinken nem szennyezett a levegő, az építőkövekből álló falazatok pedig rendszerint vakolatot kapnak. A szennyeződésnek kitett kövek (burkolókövek, lépcsők, kerítések, díszek) tisztítása nagy odafigyelést és szakértelmet igénylő feladat. Többféle módszer is ismert, a forró, nagynyomású vízzel történő lemosástól a vegyi anyaggal való kezelésen át a homokszórásos tisztításig, vagy éppen a csiszolásig. Mindig a megfelelő módszert kell kiválasztani, ehhez szakember közreműködése elengedhetetlen. Könnyen oldódó kőhöz például nem lehet vegyszert használni, a puha mészkövet, tufát nem szabad koptatóhatásnak kitenni, azaz homokszórással tisztítani. A vizes lemosásnál arra kell figyelni, hogy megfelelő legyen a hőmérséklet, a víz ne fagyjon bele a kőbe. Szintén nagyon fontos, hogy a tisztítás után a kőnek legyen ideje megszáradnia. Az impregnálást, konzerválást csak teljesen száraz felületen szabad elvégezni.

Graffitik, falfirkák

Mindenképpen szólni kell korunk egyre terjedő jelenségéről a graffitikről, falfirkákról. Úgy fest, hogy a védekezés szinte kilátástalan ellenük (bár tapasztalataim azt mutatják, hogy azokon az épületeken egy idő után nem jelennek meg újabb graffitik, melyekről rendszeresen letisztítják őket - a graffitisek már nem tartják fontosnak az ilyen falak újrafirkálását.).

Budai Vár, Halászbástya

2003

A kőfalak esetében a filctollal, festékkel, spray-vel, netalán alvázvédővel felvitt graffitik azért jelentenek súlyos gondot, mert a hazánkban használatos kőfajták porózusságuknál fogva igen mélyre beszívják magukba a festékanyagot. Néha akár 10-20 milliméter is lehet ez - és eltávolításuk ekkor már csak csiszolással, kőcserével oldható meg.

Ezért a graffitik elleni védekezés akkor hatásos, ha a megjelent falfirkát egy-két napon belül letisztítják - így nem lesz ideje beívódni a falba a festékanyagnak, és a graffitisek is leszoknak az újrafirkálásról. A fényesebb felületű kövekről könnyebb a letisztítás, de például a fényesre csiszolt mészkő ugyanolyan érzékeny a festékre, mint durvább felületű társai.

Kőfalainkat leginkább megfelelő takarással, azaz vakolással védhetjük meg az elszíneződéstől. A ráfolyó csapadék színező hatását úgy tudjuk megelőzni, ha úgy alakítjuk ki felületüket, hogy a csapadékvíz ne folyjon rájuk, vagy ha ez elkerülhetetlen, szabadon lefolyhasson róluk.