|
|
|
Kémiai károk
|
|
A kövek sérüléséhez, károsodásához nagy mértékben hozzájárulnak a kémiai hatások. Következményük legtöbbször fizikai elváltozás (például mállás, elporladás) - még akkor is, ha egyébként nehéz felismerni a kiváltó kémiai okokat.
Előfordul, hogy biológiai eredetre vezethető vissza a kémiai károsodás. Sok növény, bizonyos baktériumok a kőanyag vegyi összetételét megváltoztatja, ami aztán további tönkremenetelhez vezet.
|
|
Jól ismert, hogy nagyjából a XIX. század második felétől nagyvárosaink levegőjében igen magas volt a szénfűtésből eredő korom és füstgázok aránya. A hazánkban használatos fűtőszenek igen nagy kéntartalommal rendelkeztek. A kéményekből kiáramló füst nem csak széndioxidot, de kéndioxidot is nagy mennyiségben tartalmazott. Ez a gáz a csapadékvízzel együtt kénessavat alkot, mely a házak falain, a kőfelületeken megtapad. A leggyakoribb építőkőben, azaz a mészkőben az alábbi folyamatok játszódtak le ennek hatására:
|
|
A felszabaduló széndioxid vízzel egyesülve egy újabb molekula mészkövet old fel:
 |
|
A kalciumhidrokarbonát a levegőre jutva visszaalakul kalciumkarbonáttá (azaz mészkővé), és a víz és a széndioxid eltávozik belőle. Csakhogy ekkor már nem tömör mészkő formájában találkozunk vele, hanem finom mészporként: azaz tartósságát, keménységét elveszítve. Ugyanakkor a képződő gipszkristályok nedvességhez jutva duzzadnak, óriási nyomást fejtenek ki mind az anyakőzetre, mind a porrá átalakult kéregre. Amikor ezek a nyomásnak nem tudnak tovább ellenállni, a nyomás a kő felületét lerepeszti, elkerülhetetlen a kő hámlása, extrém esetben nagy - akár kőlap méretű - felületű elválása. A mellékelt képen ilyen követ láthatunk. |
|
|
A folyamat jellemzője, hogy az első években nem fedezhető fel, mert a kő felszíne alatt történik a vegyi átalakulás. A felszínen megjelenő port a szél elfújja, az eső lemossa. Sajnos csak akkor derül fény a problémára, amikor már látható fizikai elváltozás, azaz a fent említett hámlás, elválás következik be. |
|
A talajjal érintkező kőben (alaptestekben, lábazati kövekben) a talajban található víz (pórusvíz, talajvíz) is okozhat kémiai elváltozást. Ezek a vizek nem ritkán magas klorid, nitrit és nitrát tartalmúak. Ezek a sók megtámadják nemcsak a mészkövet, de a szilikáttartalmú köveket is. A szinte mindegyik vulkáni kőzetünkben (bazaltban, riolitban, gránitban) megtalálható csillám (a szilíciumdioxid egyik megjelenési formája) például könnyen oldódik klorid tartalmú vegyületben. |
|
Szintén klorid - pontosabban nátriumklorid, azaz a közönséges konyhasó - okozza a városi házak lábazataként használatos homokkövek alsó részének tönkremenetelét. Közismert, hogy a városi utak, járdák csúszásmentesítésére évtizedeken át konyhasót alkalmaztak. A hólé által feloldott konyhasó igen agresszív hatású, s mivel rendszerint hosszú időn át áztatja a lábazati köveket, nem csak a fő alkotórésznek számító kvarcszemcséket, de az azokat összecementáló anyagokat is károsítja. |
