Kőházak hibái

A kőfalak hibái, azok megelőzése, javítása

Biológiai károk

A kőfalakra kétféle biológiai kár jellemző: az alsóbbrendű növények által okozott károk, és azok, melyeket a lágy illetve fás szárú növények okoznak. Míg ez utóbbi jól ismert, az előbbiről is érdemes részletesebben szólni.

A mohák, zuzmók megtelepedésükkel komoly, és nehezen felfedezhető károkat okozhatnak. A kőfelületet átjárva nem csak annak homogenitását bontják meg - de a nedvességet bevezetve a fagyási károk megjelenéséhez vezetnek. A termőtestek a nedvességet nem csak visszatartják (ami miatt a fal nem tud kiszáradni), hanem szabad elfolyásukat is akadályozzák. Ez a jelenség főként ferde felületeken jól megfigyelhető, kerítések, oszlopok lefedésénél – de ilyet láthatunk a házak azbesztcement anyagú tetőfedésénél is. Az ilyen egyszerű növények megjelenése fontos jelzés számunkra: azt mutatják, hogy a kő nedves, és a nedvesség nem tud eltávozni belőle. Ismert, hogy a mohák azokat a helyeket kedvelik, melyeken (melyekben) álló, pangó víz van. Tehát ahol mohát találunk a köveken, ott biztos, hogy a kő más jellegű károsodása (mállás, fagyás) is veszélyeztet.

Kevéssé ismert tény, hogy bizonyos alsóbbrendű növények képesek feloldani és asszimilálni szervetlen anyagokat, azaz a köveket alkotó ásványokat is. Az 1940-es években Németországban, elmállott építőköveken végzett bakteriológiai vizsgálatok még a kő felszíne alatt 60 cm-re is találtak ilyen baktériumokat.

A biológiai károk jelentős - és gyakran látványos oka - a falazatokon megtelepülő növényzet. Elég egy kis mag, amit a szél a falra sodor - ha ott talál egy kis termőföldet (ami lehet akár csak annyi is, mint egy pár hónap alatt odatelepült por, homok) a mag kihajt. Vannak olyan növények, melyeknek még termőföld se kell.

Náluk is nagyobb kárt okoznak a fás szárú növények. A régi kőfalakon, (támfalakon, várfalakon) évente újabb és újabb fás szárú növények jelennek meg. Budai Vár falairól minden évben több száz sarjat, de néha több éves fát is kellett leszedni. Leglátványosabb az a fa volt, mely évtizedekig nőtt a Várba felvezető Hunyadi János őt felső végén található támfal bordái alól. Ezt a fát végül sodronnyal kellett kibiztosítani - aztán hosszú idő után sikerült az illetékeseket meggyőzni, hogy nem maradhat tovább a fa, hiszen életveszélyes volt. A fa gyökere a falazatot széjjelrepesztette, bármikor leomolhatott volna. A fal kibontásakor olyan gyökérdarabokat emeltünk ki, melyek körbenőtték a téglákat, köveket - mutatva az élő szervezet erejét. A növények - főleg a fás szárú növények - esetében nem csak ez jelenti a gondt, hanem az is, hogy ha egy helyen elkezdenek nőni, gyakran újabbak és újabbak jelennek meg az "anya" terméséből.

Az ilyen károsodás ellen úgy lehet védekezni, ha a falakról a növényeket azonnal letakarítjuk, amikor megjelennek. Ilyenkor még könnyű kiszedni őket, de ügyelni kell arra, hogy a gyökérzet se maradjon benn. A már megerősödött fát csak bontással lehet kiszedni. Meg lehet próbálkozni a visszavágásával, de a bennmaradó gyökér újabb hajtásokat hoz. Esetleg vegyszeres kezelés ilyenkor még hatásos - de ne lepődjünk meg, ha a régi fa helyén vagy annak közelében a bennmaradt gyökérből újabb hajtás dugja ki a fejét - az élő szervezet mindennél erősebb... Az alábbi képsorozaton az említett fa kiszedését mutatom be. A képekre kattintva nagyítva megtekinthetők azok.