Kőházak hibái

A kőfalak hibái, azok megelőzése, javítása

Hibás anyagmegválasztás

Nem megfelelő szilárdságú kő beépítése

Komoly és nehezen kijavítható hiba, amikor nem megfelelő teherbírású kőanyagot alkalmaznak egy-egy szerkezet megépítéséhez. A honlap tárgyát képező házak (falusi lakóépületek, gazdasági épületek) építéséhez használatos kövek, mint például a főváros környéki mészkövek, a Bükk-alji tufák, és természetesen a Dunántúlon alkalmazott vulkáni kőzetek ebből a szempontból megbízható, erős, nagy terhet elviselő építőanyagok. Gondot inkább az jelent, amikor nem megfelelő vastagságú szerkezetet építenek belőlük, illetve nem veszik figyelembe, hogy bizonyos épületrészekre koncentrált terhelés jut. Ilyenek például a nyílásáthidalások vagy az oszlopok, pillérek.

Gerendák kőből

Amint arról az épületszerkezetekről szóló fejezetben már szó volt, a kőanyagok hajlítószilárdsága jóval csekélyebb, mint a nyomószilárdsága. Tehát gerendaként, vízszintes tartóként (magyarul gerendaként) nemigen alkalmazhatók. Erre már az ókorban rájöttek elődeink. Ha kővel akartak nyílást áthidalni, akkor igencsak vastag követ építettek be. Mint az itt látható képen. De hamarosan rájöttek, hogy a kő boltívesen rakva sokkal jobb nyílásáthidaló.

 

Kőszlopok kihajlása

 

  Mind az üledékes, mind a vulkáni kőzetekből készülő pillér esetében igen fontos, hogy a pillér mennyire karcsú, és mennyire van kitéve a kihajlásnak. Tudjuk, hogy a régi korokban a hatalmas épületek magas oszlopai a görög-római kortól kisebb, egymásra helyezett darabokból készültek. Elég csak az athéni Pantheon oszlopaira gondolni. Ennek nem csak az volt az oka, hogy a kisebb darabok könnyebben kezelhetők, hanem az is, hogy így nem a kihajlásra érzékeny nagy magasságú monolit elemeket építettek be, hanem kisebb magasságú darabokat, melyek egymásnak adják át a súlyukból eredő nyomást - és így stabilabbak. Amint azt a mellékelt rajzon is bemutatom.

Fagyhatás miatti parapettörés

Lakóépületeinkbe ritkán építünk be kőoszlopokat. Ám ugyancsak a kőanyag hibás alkalmazásának tudható be, ha a lakóházaink érzékenyebb szerkezeti részeibe kerül nem megfelelő teherbírású kő kerül beépítésre - és az is rosszul. Jó példa erre a mellékelt fotó.

Hogy megértsük az okokat, kicsit messzebbről kell elindulni, nem is a kő vizsgálatától, hanem mélyebbről. Szó szerint. A lakóépületek (úgy a tégla-, kőházak, mint a földfalazatú épületek) esetében igen gyakran találkozunk az úgynevezett parapettöréssel, ami magyarul az épület ablakai alatt található falszakasz megrepedését, törését jelenti.

A jelenség magyarázata a következő.

Régi épületeink, főként a lakóépületek esetében nemigen fordítottak arra gondot, hogy az alapozást a fagyhatár alá lesüllyesszék. Jól tudjuk, hogy a talajban lévő víz fagy hatására kitágul. Az így megduzzadt altalaj a rajta álló épületet megemelni igyekszik. Az ajtó, ablak melletti két és fél, három, esetleg négy méter magas falat nem tudja megemelni, hisz annak a súlya igen nagy. Ellenben az ablak alatt futó 80-90 cm, 1 méter magas falszakaszt igen. Így alakul ki az a jellegzetes repedéskép, mely az ablakok sarkából indul el a föld, a szobában a padló felé.

Szintén ennek a törésnek tudható be, amikor az ablak deszkából, kőből készült párkánya középen felpúposodik, megemelkedik. Erre rendszerint az is utal, hogy az ablak jóval nehezebb nyitható, zárható, azaz szorul. A hiba téglaházak, vályogházak esetében is problémát jelent, de viszonylag könnyen javítható a parapet újraépítésével. De kőből a készült parapet az emelőerő hatására nem ritkán eltörik - és ekkor már csak a csere segít. A fent bemutatott háznál annyiban szerencsés a dolog, hogy nem az egész fal készült kőből, csak a burkolata, így "csak" azt kell cserélni.

Parapettörés miatt eltörött párkánykő

Felgörbült párkánydeszka

Olyan kő beépítése, ami nem felel meg a funkciónak

Elődeink jól tudták, hogy olyan helyen, ahol káros szennyezőanyagok keletkeznek, csak az azoknak ellenálló köveket szabad beépíteni. Ezért aztán istállók, ólak falai soha nem készültek mészkőből, puha tufából - hiszen az ott óhatatlanul megjelenő bomlástermékek tönkreteszik a puha vagy mésztartalmú szerkezeteket. Érdemes megjegyezni, hogy viszont azokon a vidékeken, ahol bőven rendelkezésre állott az ilyen hatásoknak ellenálló kő (hazánkban például a Balaton-felvidék vulkáni kövei), ott éppen az istállókat építették kőből - ugyanakkor a lakóház vályogból készült.

Különböző tulajdonságú kövek egymás mellé építése

Ritkán szokott előfordulni, de megtörténhet, hogy különböző szilárdságú és nedvszívó képességű kövek kerülnek egymás mellé beépítésre. A kőből épült falusi házak esetében ez ritkán fordul elő, sokkal inkább a kisebb, nem jelentős épületek, építmények (gazdasági épületek, támfalak, kerítések) esetében. Hazánkban a Dunántúlon illetve a Főváros környékén találkozunk olyan falakkal, amelyekben a ridegebb, nagyobb törőszilárdságú kövek (pl. bazalt, vagy hárshegyi homokkő) puha üledékes kőzettel (mészkővel) vegyesen került beépítésre. Ez súlyos szakmai, kivitelezői hiba, az orvoslására külön figyelmet kell fordítani.

Nem fagyálló kövek használata

A kövek fagykárairól itt olvashatsz. Természetesen komoly hiba, ha valahová olyan helyre, ahol fagyhatás éri a követ, nem fagyálló kő kerül beépítésre.